Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - SZEMLE

Dutkon László: Kijátszik ilyet? SZŰCS GYULA Mondókák, kiolvasok! Szám szerint 237. Emberekről, természeti tárgyakról, jelenségekről, rovarokról, állatokról, növényekről, gyermekekről és játékaikról, mindennapi életükről úgy, ahogy ők látják és értelmezik magukat, társaikat, a dolgokat, környező szűkebb világukat. Elmondásra, eljátszásra szánt, emelt hanglejtésű, kötetlen dallamú, nagyrészt strófikus szerkezetű népi költések ezek, tehát „mondókák". Dutkon László: KI JÁTSZIK ILYET? című óvodai „segédkönyvének" bevezető gondolataiból emeltük ki a mondóka meghatározására is alkalmas néhány mondatot. Segédkönyvnek tekintjük az ÓVÓNŐK MODERN KISKÖNYVTÁRA módszertani sorozat 6. számaként közreadott mondókagyűjteményt, a 12 ezer példányban kiadott és legalább 11 ezer előfizetőt számláló kézikönyvet, amelyet megjelenése, 1975 ősze óta bizonyára szívesen és nagy szakmai haszonnal forgat az óvónői társadalom. A négy magyar óvónőképző intézet közös módszertani sorozata (felelős kiadó a szarvasi intézet igazgatója) - első négy kötetében - a játékvezetés, a testi és az anyanyelvi (irodalmi) nevelés kérdéseiben ad hasznos tanácsokat a gyakorló óvónőknek és az óvodai nevelés szakembereinek (dr. Kovács György: Az óvodáskor kezdetén, 1971.; Kunos Andrásné: Gimnasztika az óvodában, 1972.; Elek László: Gyermekversek elemzése, 1972.; Vajda AurélLosoncz Mihályné-Bauer Gabriella: Gyermekirodalom az óvodában, 1973.). Az ötödik füzet (6. szám), Dutkon László mondókagyűjteménye, azonkívül, hogy az óvodás és a kisiskolás korúakat irodalmi és ének-zenei élményhez juttatja, jelentős mértékben fejleszti a gyermekek játék-, beszéd-és mozgáskultúráját. A mondókák tervszerű alkalmazása a kisgyermekek óvodai (iskolai) mindennapjában, bővíti a közös játék örömének forrásait, s egyben a gyermekkor népi irodalmának remekeit menti meg a jelen- és az utókor számára. Dutkon László könyvének előszavában Törzsök Béla ének-zenepedagógus többek között arról a hatásról emlékezik meg, amely a gyűjtemény olvasásakor kerítette hatalmába: „.. .egyre erőteljesebben éreztem megelevenedni Kodály Zoltán Kiss Áron gyűjteményéről írt sorait, és... áradni a magyar mezők illatát, tiszta levegőjét..." Dutkon László i960 óta volt a Szarvasi Óvónőképző Intézet ének-zene tanára. Mint folklórkutatót azonban több mint negyven éven át ismerhették a magyar tájak, különösen Békés megye hagyománymentő népművészei. A magyar és a magyar földön - egymást termékenyítő kölcsönhatásban - élő nemzetiségi népzene gyűjtésébe tanítványainak egész seregét kapcsolta be. így születhetett meg a KIJÁTSZIK ILYET? című öszszeállítás is! A könyv előszavában olvashatjuk: „(Dutkon László) lelkes csoportokat szervez, agitál, aktivizál... Munkája - a közös munka nyomán százával kerülnek napvilágra még ma is élő, nagyrészt töretlen szépségű mondókák, gyermekjátékok. Szabolcs-Szatmár megye távoli falvaitól le Szegedig húzhatnék meg földrajzi határát gyűjtőmunkájának." A szerző fő gyűjtőterülete a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze. Dunántúlról csupán a Fe522