Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Irányi Dezső: Úttörő jellegű néprajzi gyűjtés Békés megyében 1945-1947-ben

Már felmértem a szép feladat körvonalait... „A Hegyköz, Hegyalja monográfiája..." s megindult a gyűjtés, kutatás... De igazán szabad napom talán ekkor sem, egy sem volt: új iskolatípus, új munkahely s külön különbözeti vizsgakényszer is, kereskedelmi tanári... S még év vége sincs... új behívás, gyors érettségiztetés, majd szeretett, elsőként végző diákjaimmal egyidőben, frontra...! 1942. június... S többé se nyár, se tél, se tavasz!... Hogyan, hogy nem, mégis szép anyag gyűlt már Zemplén népéről is!... Új bevonulásomkor tanári segédeleteim - könyv, irat, feljegyzések, szerény ingóságaim lakásomon ragadtak. Azokat drága barátom, lakószomszédom, gondos és becsületes, Csehszlovákiában tanult, felvilágosult fő: dr. Andor László, fiatal árvaszéki ülnök vette pártfogásába. De el kellett költöznie később; dolgaimat - mit nem küldhetett utánam - új lakására vitte. Aztán őt is behívták... új otthona a bekerített gettó területére esett... se őt, se könyveim, feljegyzéseim, nem láttam többé! 1944 őszén már Békéscsabán tanítottam. Szülőföldemen, de szüleimnek már csak - sírja közelében... De a háború korbácsa sodort közben tovább is. Utána: Zemplénbe még visszavártak, Kartársak, öreg diákok, Újhely városa is, állásom ott évekig be sem töltötték. Szívem húzott oda, mégis - Békésben ragadtam. 1945-46 nehéz tele után - hogy a régi álmokból folytassak valamit - alföldi diákjaim csapatával - Aggtelek-Szin-Tercsztcnye fennsíkján töltöttem egy hónapot (Zemplénnek legalább a közelében...) Üj, kemény idők: a csabai fiúk munkás „hőskora"... Infláció volt még - éppen a júliusi pénzcsuszamlás - mikor 30 fős csapatommal utaztunk. S kerek egy hónapon át fenntartottuk önmagunkat. Főztünk és a hozzávalókat úgy biztosítottuk, hogy a falvakban esténkint mókás-muzsikás műsorokat adva, élelmiszer-beléptidíjat szedtünk - ki mit tud adni, fej káposztát, krumplit, kosárka almát ?... - tódult a nép, falvak egész lakossága, örült nekünk, szívébe zárt és visszavárt és visszavárt Égerszögön, Teresztenyén, Jósvafőn és messze falvakban is; már vissza kellett utasítani a sok szíves hívást... s a „beléptidíjakat", volt este, hogy három zsáknyit, vittük éjféltájt, kiskocsinkon húzva, a tetőre, táborunkba - „haza". A műsorokra készülni kellett. És főzni, mosni, barkácsolni, őrséget állni. Mindezek mellett kirándultunk, a karsztot kutattuk s gyönyörű - néprajzi anyagot is gyűjtöttünk... Otthon - már előbb - kezdtünk efféle munkát. S folytattuk aztán. De miért éppen a „tyúkokról" ? Kezembe került Morvay Péter füzetkéje a baromfitartásról; gyűjtés Veszprém tájáról. Anyaga, kérdései összehasonlításra alkalmasnak kínálkoztak. Másrészt az apró, minden faluban, tanyán megválaszolható kérdésekre nem kellett apparátusokat mozgatni; költségekbe nem került s a bizonytalan időkben, különböző sorsú, áttelepülések, harcok izgalmaitól felborzolt kis emberek, öreg mamák - kiknek gyermekei, unokái hozzám jártak - viszonylag szubjektivitásmentesen, elfogultság nélkül válaszolhattak. Célom az volt, hogy sorra véve kérdéscsoportokat - később más kört is felmérve - gyűjteni, míg nem késő; míg nem halnak el az öregek, míg nem alakul át mindenestől a táj, a világ; mielőtt a nyomor-múlt sok rossza és naiv babonái mellett eltűnne visszavonhatatlanul sok népi érték is. A Múzeum illetékesei - maguk is lelkes, de hasonlóan sivár körülmények között dolgozó, kutató, szervező tudósok - örömmel fogadták és regisztrálták anyagunkat. Az első gyűjtést - a baromfi tartásról -50 15-20 éves fiú-, lánytanuló vállalta. 20 településen mintegy 60-65 személyt kérdeztek végig, főleg idősebbeket, 60-90 év közötti korúakat, ritkábban középkorúakat. A gyűjtés Békéscsabán és a mai Békés megyében zajlott. Két helység (a mai Csongrád megyei Nagymajlát - ma: Nagyér - és a jugoszláviai Tompa) esik csupán a megyén túlra. 40 kérdésre kellett válaszolni. (A párhuzamosság követése céljából ragaszkodtam Morvay kérdéseihez és sorrendjéhez.) 465