Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - LÁTOGATÓBAN - Losonci Miklós: Kiss Nagy András festőművészetének forrásai, állomásai, távlatai

Október „Ükanyám" című szobrának mederből kibontott, arctól megfosztott szakadékos alakzatában összegeződnek, az egész mű időjelző hatalmas zuhatag. Ugyanezen elemekből szerveződik a monumentális hatású „Kenyérvivő". Az asszony harmadik melle a kenyér nyugtató, derűs tömbje, - föld, napfény, nyár sűrűsödik e tömör rakományban. Másik fő motívuma az ernyő. Női alakjainak olykor az ernyő a pajzsa, mely esőtől, forróságtól, magánytól védi őket, szinte társként simul hozzájuk, s mintegy meghosszabbítja az emberi anatómiát, az ernyős asszony „Április" és a „Találkozás" szimbóluma. Máskor kosár a jelkép és kendő. E két együttható szerencsés alkalmazásával Kiss Nagy András nemcsak idős asszonyt, hanem „Október"-t jelöl. Az érettség csúcsát és az elmúlás kezdetét. Éremművészete átgondoltan és megalapozottan árnyalt, gazdaságosan bánik eszközeivel. Nem takarékos, nem fényűző, - szabatos. A „Háry János" kedves vágtájának esztétikailag tisztázott fellengzősségéhez társul a „Poljuska" lovasainak vad viharzása. A „Fűzfa" ezzel ellentétben lágyan elomló, már-már a víz hullámzásának ritmikájába öltözik, - Bartók-érme e hatalmas zeneember szenvedélyét költi át képzőművészetre a homlok árkos futamaival. 451