Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vas Judit: A szlovák jelesnapi táplálkozás emlékei Békéscsabán

vetkező évben is gazdagon terített asztal mellett foglalnak majd helyet. A szlovák elnevezés is ezt bizonyítja: (st'cdrí vecer) bőkezű, adakozó este. A bőség azonban nem jelentette a pazarlást. Még az asztalról lekerült hulladékot is megbecsülték. Ezek voltak a karácsonyi morzsák (melinke). Az étkezés során az asztalra került ételmaradékokat nem seperték le, hanem a terítővel együtt összetekerték, és másnap reggelig az asztalon hagyták. Ezt aztán vagy a tyúkoknak öntötték, vagy a tűzbe szórták. Másutt az asztal alatt elhelyezett edénybe gyűjtötték az ünnepek alatt. Azután egy vászonzacskóba szórták és körülbelül fél évig száraz helyen (padlás, kamra) tárolták. Ha valaki beteg volt ezzel gyógyították (főleg szemmclverés és rontás esetén), úgy, hogy a morzsát fájó testrész felett elfüstölték. A földre került hulladékra is nagyon ügyeltek. Miután összeseperték, vagy az ágy alá, vagy a szoba egyik sarkába szórták. Csak az ünnepek után égették el. Karácsonyi morzsaként szerepelt a kenyér-, kalácsmorzsák, alma-, dióhéj, almacsutka, mákos haluskadarabok, tészta- és sültdarabok stb. A karácsonyi morzsa megőrzése és felhasználása hasonló, részben eltérő módon egész Szlovákiában elterjedt szokás volt.

1

9 A vacsora előtt a gazdasszony egy szakajtót tett az asztal alá, melyben mindenféle terménymagot kevert össze: búzát, kukoricát, babot, borsót, zabot, lencsét stb. A magvak felhasználása gazdasági célzatú volt. Velük etették a baromfiakat egészen vízkeresztig. Gyakran a morzsákat is a megvakra öntötték, és ezzel adták a tyúkoknak. A karácsonyi, illetve az újévi időszak az egész téli ünnepkörre kiterjedt. Ez magyarázza a karácsony körüli jeles napok, így a Luca-nap „karácsonyi vonatkozásait."

20 Ugyanis Luca-napkor is sokat kellett iilni az asszonyoknak, hogy jól üljenek a tyúkjaik. Luca naptól karácsonyig tiltották bizonyos ételek fogyasztását. Azért nem lehetett hüvelyest enni, mert kiütéseik, keléseik lesznek. A karácsonyi vacsorán minden szertartásosan történt. Az emberi magatartásnak is szigorú rendje volt. Ünneplő fehér terítővel terítették le az asztalt. Már a külsőségek, az előkészületek is sejtelmes hangulatot keltettek. Az étkezés előtti és utáni imák, énekek a vacsorát ünnepélyesebbé tették. Az asztalnál mindenkinek meghatározott helye volt. (Ez persze a hétköznapi étkezésnek is szabálya.) A család feje ült az asztalfőn, ő kínálta a pálinkát és a fokhagymát is. A karácsonyi vacsorához több hiedelem és szokás fűződik, mint a karácsonyi ünnepekhez. Az 1852-es naptárreform előtt karácsony jelentette az év kezdetét. Ezzel magyarázható, hogy a szokások, hiedelmek nagy része a jövő évi termés és termékenység biztosításával kapcsolatosak. Azért nem volt szabad karácsony este tyúkot vagy csirkét enni, mert kikaparta a szerencsét, a disznó viszont betúrja a házba. Ugyanezt a hiedelmet újév napján is megtaláljuk, mivel az újév eltolódásával a szokásanyag áttevődött Szilveszterre. De az eredeti időpontban is megmaradt. Ma már csak nyomokban találjuk meg ezeket a hiedelmeket. Leginkább a külsőségekre vonatkozó szokások, mint az ünnepi terítés maradt meg. Már nem őriznek magokat az asztal alatt; az étrend is megváltozott, de almát és diót még ma is fogyasztanak, bár a hozzájuk fűződő hiedelmeknek nem nagy jelentőséget tulajdonítanak. A töltött káposztát - mely egyébként a harmincas években már általánosnak mondható 407