Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vas Judit: A szlovák jelesnapi táplálkozás emlékei Békéscsabán

tésztára, és ezután az ostyákat mézzel lelocsolták. Az ostyát kizárólag karácsonyra készítették, bár néha keresztelőkre, és lakodalmakra is vitték. Ma már a két utóbbi alkalomra nemigen készítenek ilyen ostyát, de karácsonyra még sok helyen sütik. Tésztája sokkal sűrűbb, mint a palacsintáé és több cukor is szükséges bele: A sütés kiilön erre a célra készült sütővel történik. A két sütőfeliilctet, a sütés előtt a tűzhelyen fel kell melegíteni, majd szalonnával bezsírozni. Miután egy kanállal az egyik sütőfelületrc ráöntöttek a tésztából, a másik felületet rányomták, és 3-4 percig sütötték. Az ostyának két fajtája van: az egyik lepény alakú (oblátke), ezt fogyasztották karácsonykor; a másik tekercsszerű (trúbel'ke), mely alakját úgy nyerte, hogy a tésztát sütés után közvetlenül egy kukoricaszár darab segítségével megtekerték. Hamarosan finom ropogóssá vált. Az ostyatekercset a harmincas évekig keresztelőkre, lakodalmakra, sőt disznótorokra is készítették. Sütése azonban nagyon sok munkát és időt igényelt, így a háziasszonyok ritkán vállalkoztak rá. A katolikusoknál körülbelül a felszabadulásig élt az a szokás, hogy az ostyát gyerekek hordták az egyháztól a híveknek karácsony estéjén. Egy régi karácsonyi ételre az ún. plzikére adatközlőim csak halványan emlékeztek. Alapanyaga azonos volt a metélt tésztával (liszt, tojás, víz és só). A tésztát azonban nem nyújtották ki, hanem kézzel sodorták. Egyik adatközlőm édesanyja úgy készítette, hogy körülbelül 40 cm hosszúságú rudacskákat sodort. A nudliszerű tésztadarabokat azután egy szitára helyezte, majd amikor főzésre került a sor, egyenként a forrásban levő vízbe tette. Mézzel és mákkal ízesítették. Elnevezésének magyar megfelelőjét adatközlőim nem ismerték. Valószínűleg a haluska (metélt) őse lehetett, mely ugyanolyan tésztából, de már újabb technikával készült. A haluska a szlovák étrend egyik legjellegzetesebb étele. Nemcsak karácsonykor, de minden szombaton az asztalra került. Elsősorban mézzel és mákkal, de túróval, káposztával, brindzával is ízesítették. A századforduló táján ún. aranygaluskát is sütöttek, melyet mákos guba vagy metélt helyett fogyasztották (zlatie haluHke). A kelt tésztát gubaszerűen kinyújtották, majd apró darabokra vágták. Ezután kuglófsütőben rétegesen, mákkal ízesítve megsütötték. így került a karácsonyi asztalra második fogásként, a savanyú káposztaleves után. Mindenki annyit tört belőle, amennyit akart. Még egy régi ételt említettek meg, az aszaléklevest, melyet böjtös jellege miatt inkább a katolikusok fogyasztottak, de századunk húszas éveitől már ők sem készítették olyan gyakran karácsony estéjére, Cs. Pócs Éva szerint

7 országszerte első fogásként szerepelt, de a palócoknál másodikként. Ugyancsak ő említi azt is, hogy Szlovákia az egyedüli kivétel, ahol nem volt szokás aszaléklevest főzni. Bizonyára ez a magyarázat arra, hogy csak egy-két családban készítették, olyanoknál, akik szoros kapcsolatban álltak magyar családokkal és azt a szokást átvették tőlük. Ugyanakkor a növekvő magyar hatás ellenére a csabai szlovákok karácsonyi vacsorájának étrendje csak szórványosan tartalmazta az aszaléklevest. Az étel archaikus jellegénél fogva a magyar étrendből is hamarosan eltűnt. Valószínűleg ezért nem került sor az átvételre. 404