Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Vajda Péter romantikus stílusához (Egy prózavers elemzése)

A bajbajutott költő izgatottságát és fedélkereső lázas buzgalmát három ponttal szétválasztott, vezényszó-szerű felkiáltások érzékeltetik és tudatosítják. A kötőszó nélküli gondolatkötések most még fokozottabban szükségesek és indokoltak, mint az előző részekben, s Vajda tudatosan él most is velük. Feszültebbé, idegesebbé teszi általuk a mondanivalót, jól jellemezve a bajba jutott ember-saját maga - átélt izgalmát, lelke kínos vívódását. Jogosnak érezzük kapkodását, gyors döntését. Ugyanakkor a formájában általánossá tett, személytelenített, ige nélküli vezényszavakra emlékeztető tömör parancsok éppen kötőszó-nélküliségükből eredően úgy kerülnek egymás mellé, hogy egyben idő-és térbeli folyamatot is ábrázolnak: „El a habokbul... gyorsan tovább..." Sőt még a következő mondat első két szava is mintha ilyen színtagmát adna: „Itt a halászház..." Úgy tűnik, Vajda élvezi a kötőszó elhagyásából fakadó játék izgalmasságát. Itt is, akár a már vizsgált kérdőmondatban határozatlan tartamúvá válik a mondatviszony, nem érezzük „az összefüggés minőségét". Ha ugyanis összetett mondatként kezeljük, úgy a halászház homlokeresze birtokviszony ereje megtörik, illetve csak alig érezhetően marad meg. Mindkét szó alannyá válik: az egyik az első, a másik a második mondat fontos tartópillére lesz. A bővített mondat így két arányos terjedelmű gondolattá tagolódik (Itt a halászház - illetve homlokeresze védelmet ad), s a hirtelen döntés megkövetelte gyors gondolkodásmód töredezettségét, mozgékony vibrálását is érzékelteti. A töredezettség érzetét ezen kívül még a gondolkodási művelet és a neki alárendelt cselekvési folyamat egyes láncszemeinek az átugrása, figyelmen kívül hagyása is erősíti bennünk. Csak a leglényegesebb állomásokról tudat a költő. A gondolatot azonnal követi a tett, s mi - kikerülve minden mellékes dolgot és munkafolyamatot csak a sikeres megmenekülésről értesülünk. Arról is úgy, hogy az utolsó percben éppen hogy csak fedél alá jutó ember örömére apellálva, Vajda a természeti jelenség rajzához saját lelke ideges feszültségét és megrendültségét társítja, s a folyamat elemeit - akár előbb egyéni érzelemvilágának ideges rezzenéseit - három ponttal választja el egymástól. így a vihar leírását is mozaikszerűvé, töredezetté teszi. „Szerencse, hogy megérkeztem... a szél itt van... a fölhők itt vannak... az eső hull". A szűk három sorra terjedő szövegben 9 apró mondat, telve feszült izgalommal, lázas igyekezettel, félelemmel és pisla reménnyel, boldog bizakodással és nyomasztó párásságot követő gyorsan feltámadó vihar általunk már ismert motívumainak lírai aprózásával. Az ember és a természet ilyen szoros kapcsolása, homogenitása a mondattagoknak konszonáns dallamot biztosít. Uralkodó ritmusát a vezényszószerű felhívások diktálják. Pattogó ízeiknek határozott zenéje, találó, kifjező muzsikája van. Sem a cselekvő ember, de még a természeti erők sem vonhatják ki magukat hatása alól: El a habokbul, gyorsan tovább, a villám eléggé nógat. Itt a halászház homlokeresze védelmet ad. 395