Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

Szó, ami szó, idegeit alaposan megviselte az az út. Még nem érkezett rá, hogy mélyrehatóan elemezze és értékelje a helyzetet, nem jutott még idő a tanulságok levonására. Senkivel, még Lukácsyval sem beszélhetett a tapasztalatokról, de azt máris elmondhatta, hogy amit látott, minden eddigi rossz sejtését felülmúlta. A községek jórészében egyáltalán nincs kisgazda pártszervezet, eltűnt, szétolvadt, mint tavasszal a hó, máshol maradtak ugyan még néhányan a régi tagok közül, de letargia vett rajtuk erőt, nem akarnak, de talán nem is tudnak semmihez se kezdeni. Az lett volna a másik feladata, hogy felrázza ezeket az embereket fásultságukból, de ehhez se kedvet, se elég erőt nem érzett magában. Az összeesküvési história tehát szervezetileg is alaposan megtépázta a pártot, de átvitt értelemben is, soha nem tapasztalt mélységekbe süllyesztette tekintélyét. És ez nem is csodálatos. A párt vezetőinek java részét, sőt magát az elnököt is azzal vádolják, hogy az úri rend visszaállítására törekszik, hogy a földet vissza akarja adni a földbirtokosoknak, s vissza akarja állítani a királyságot vagy más effélét. Az újságok nagyobb része azt ordítja a világba, hogy a Kisgazdapárt vezetői hazaárulók, közönséges hazárdjátékosok, akik készek eladni az országot a gyárosoknak, a földbirtokosoknak, meg a nyugatnak. Hiába a suttogó ellenpropaganda arról, hogy a kommunisták találmánya az egész, az emberek sokkal jobban hisznek a cáfolhatatlannak tűnő tényeknek. Semmi kétség, a kommunistáknak sikerült lefejezniük a Kisgazdapártot, megbénítani akcióképességét és kompromittálni a magyar nép előtt. S éppen ekkor üt be a választás! Ilyen csapattal, ilyen szétzilált, iránytvesztett hadsereggel csatába menni, méghozzá győzelmet remélni, merő ostobaság. Vereség következik, szégyenteljes vereség, ez a kíméletlen, meztelen igazság... Az összeesküvés leleplezése, de különösen annak további hullámverése személy szerint őt is kínosan érintette, s sok álmatlan éjszakát okozott neki. A kora tavasszal letartóztatták Sókit is. Ha Sóki vallomásába belekeveri az ő nevét is, vagy akár csak elmondja, hogy miről beszélgettek az ősszel, ez elég lett volna ahhoz, hogy a kommunisták őt is lestoppolják, és a többiek után küldjék. Csoda-e, ha mindez kedvét szegte, s most már csak félszívvel, egyre lanyhuló lelkesedéssel dolgozik tovább? Nem sok illúziója maradt a választások kimenetelét illetően, a képviselőség is szétpukkan, mint a szappanbuborék. És mégsem futamodik meg a legnagyobb ütközet elől. Senki se mondja rá, hogy a sötétebb kilátások miatt csapot-papot otthagy, és nem harcolja végig a csatát. Ne vádolja senki azzal, hogy a legnagyobb bajban hagyja ott a pártot, éppen akkor, amikor annak a leginkább lenne szüksége rá. Felesége férje karjára tette a kezét s apró léptekkel tipegett mellette. Az alkony szürkületében néha-néha férjére sandított, szerette volna kifürkészni, min gondolkodik. Mert hogy valami nem volt rendben a férjével, azt biztosra vette. Jól ismerte férjét, arcának egy-egy rándulásából, egy-egy fintorából következtetni tudott. Érezte, hogy most hatalmas vihar tombol férje bensőjében, de nem akarta őt a kérdéseivel zaklatni. Hiába is faggatná, most e percben úgysem mondana semmit. Már régen letértek a Fő utcáról és a község déli széle felé tartottak. Ismerősökkel nem találkoztak, csak itt-ott láttak a kapumélyedésekbe behúzódva egy-egy parasztot. Egy-két ház előtt asszonyok söprögettek, nagy port csapva a söprűvel. Néha-néha 373