Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

és költekeznek a kisebb urak is. Némelyikük a fogcsikorgatva bámuló munkásasszonyok szeme láttára annyi árut vásárol, ami talán nem is telne kevés fizetéséből. Honnan a pénz ? Miből fedezik ezek az urak az úri-murik költségeit és nem éppen szerény bevásárlásaikat ? Persze nem ilyen napfényes a munkásság és a parasztság helyzete. A munkáslakások nem olyan fényűzőek, nem olyan tágasak, mint az intéző urak lakásai. Láttam egy munkáslakást Mezőhegyesen, 2x3 méteres konyhával és valamivel nagyobb szobával, ahol egy 9 tagú család zsúfolódott össze; nincsenek az ablakain nehéz függönyök, sőt itt-ott üveg sem. A birtoki alkalmazottak mindezt ökölbeszorított kézzel tűrik. Nem kapják rendesen a fizetésüket, nincsen rendes lakásuk, de dolgoznak. Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy gyengekezű emberek állanak a birtoki üzemi bizottság élén. A birtok üzemi bizottsága nem harcol következetesen a munkásság érdekeiért, inkább csak az igazgatóságfékjea követelődző, és tegyük hozzá, j ogosan követelődző munkássággal szemben. Ezek az állapotok a munkásságnak nem kedvesek. A hamu alatt izzik a parázs, amit nem lehet elfojtani akkor sem, ha egyesek a követelődző munkásokba belé akarják fojtani a szót. A munkások tudják, hogy dolgozni kell, mert saját maguknak építik az országot, dolgoznak is; tudják, hogy nem kapitalistákkal állanak szemben, hanem az állammal; meg is vannak elégedve járandóságaikkal, csak rendesen fizessék őket és jogos követeléseiket elégítsék ki. Az újgazdák is ezer és ezer sérelmet hoznak napvilágra. Nem támogatja őket a birtok kellőképpen, ha munkás kell, a béresgazdák sógor-koma alapon fogadnak munkásokat. De bennük már van öntudat. Nem hagyják magukat, jogaikat követelik és nem eredménytelenül. Mindezekre a mezőhegycsi B-listás főjegyző antidemokratikus működése teszi fel a koronát. Úgy bánik most is az emberekkel, mint a Horthy-rendszerben bánt, kurtán-furcsán intézi el a feleket. Azt hiszi, hogy még mindig Battonyán basáskodik, és közben nem is volt felszabadulás és nem is volt B-lista. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között él, tombol és fertőz a reakció Mezőhegyesen. Mind szemtelenebbé és szemtelenebbé válik, és nyíltan uszít a demokrácia és annak következetes építői, a kommunisták ellen. Antikommunista mezbe öltözik, s demokratának mímeli magát. A kommunista-ellenesség álarca mögött mételyezi a levegőt. Igyekszik a kommunisták ellen fordítani Mezőhegyes népét. A munkások és a parasztok rossz helyzetéért a kommunistákat igyekszik felelőssé tenni, holott köztudomású, hogy a kommunisták harcolnak éppen a legtöbbet a munkásság és parasztság érdekeiért. Minden rossz intézkedésért a kommunista Zámbó Ernőt, az állami birtokok főigazgatóját okolják, holott a helyzetnek, ennek a rossz helyzetnek a rosszindulat, az úri huncutság, no és a birtoki Ü. B. sült-galamb várása az oka. Nem Zámbó Ernő, nem a kommunisták, hanem a mezőhegyesi reakció, a tehetetlen mezőhegycsi Ü. B. felelős a munkásság ilyen helyzetéért. Hiszen Zámbó Ernő és a többi birtoki vezetők nem is láthatnak tiszta képet. A megfélemlített munkásság nem mer nekik panaszkodni, s az igazgatóság gondosan ügyel arra, hogy semmit észre ne vegyenek. Tavaly, amikor a köztársasági elnök látogatást tett a birtokon, amerre a köztársasági elnök járt, mindent rendbehoztak. Min371