Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

Egy 1 94 7. januárban Battonyán járt budapesti író 1947. február 17-én kelt levele egyik ismerőséhez Kedves Jutka! Eddig csak humorosan fogtam fel az itteni helyzetet, és egy kicsit heccelődve írtam neked róla a legutóbb, de ahogy kezdem jobban figyelni, a mosoly az ajkamra fagyott. Azért fordulok most hozzád, meg általában a csepeli kommunistákhoz, mert ami itt megy Battonyán és a környékén, szóval a Viharsarokban, az már nem helyi ügy, nem is csupán a Kommunista Párt ügye, de az egész magyar demokráciáé, tehát azoké a józan gondolkozású embereké, akik a szívükön viselik, hogy ebből az országból a parasztok és a munkások egészséges és virágzó állama legyen. Ami itt megy ebben a tizenháromezres községben, az a legsötétebb nyilas időkre emlékeztet, sőt felülmúlja azokat. Nem beszélve arról, hogy a személyes szabadság nincs biztosítva - ami pedig az alapvető emberi jogok közé tartozik. Egy magát kommunistának nevező kis csőcselék, akik a naplopók közül kerültek ki, egyszóval a falu alja, ahogyan errefelé mondják, tartja kezében a hatalmat és ítélkezik ember és Isten felett. A legsötétebb és legvérmesebb terrorizmusnál tart ez a felszabadulás után két esztendővel. Aki ki akar ábrándulni ebből a rendszerből, az ide jöjjön. Ha valami reakció, hát ez az. A falu 90%-a távoltartja magát minden politikától, számukra a demokrácia Szent Bertalan éjszaka. Példák: Napirenden vannak a verekedések. Soha nem tudja senki, hogy mikor kerül sorra. Misurda tanítót fényes nappal eszméletlenre verték. Kecskeméti nevű sofőr leányait három suhanc a főutcán megtámadta. Bacsilla nevű papot, kinek az apja asztalos és ő maga is szegény, mint a templom egere, vasárnap délelőtt hárman megtámadták, és le akarták tépni a melléről a keresztet. A véletlen mentette meg az agyonveréstől. Summa-summárom, aminek szemtanúja voltam: vasárnap 5-6 kommunista Kiss István nevű vezetésével a községháza elé állt, és a templomból kijövök melléről letépte a fehér keresztet, amit itt Mindszenty-keresztnck neveznek. Tudod, hogy sohasem védtem a papokat, és ha a nép és a papság között vitássá vált a helyzet, mindig a nép igaza mellé álltam. Ezt most is vallom. ... Ekkor léptem én közbe. Erőteljesen felszólítottam őket..., hagyják azonnal abba. Felmentem velük a titkárjukhoz. Kis híján megvertek. ... De ha csak ennyi történt volna, talán még nem írtam volna, de délután megszólít az utcán két ember, az egyik nem tudott magyarul, a másik jól beszélt. Bemutatkoztak. Angol újságírók voltak. Elmondták, hogy szemtanúi voltak a délelőtti jelenetnek, s megkérdeztek, hogy ki vagyok. Dadogva mentegettem az itteni állapotokat... íme, így fog festeni a kétesztendős magyar demokrácia a külföld előtt... Kikiáltják, hogy kit kell megverni, és jaj, annak, aki a listájukra kerül. Miért? Mi a bűne? Reakciós ? Hát itt az egész falu reakciós. A Parasztpárt már ideérkezésem előtt kilépett ebből a baloldali blokkból, nemcsak itt, de az egész járásban. Ma hallom: tegnap a kevermesi papot félholtra verték. Ha egy választás lenne, Sulyokra vagy még jobboldalibb pártra szavazna itt mindenki. Olyan tömegeket veszít el itt örökre a magyar demokrácia, akik nélkül ezt a rendszer karikatúrájául üt ki annak az átalakulásnak, ame364