Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

kácsy most radikálisabb bárkinél, talán még Bojtos kapitányon is túltenne, ha el nem tángálják a kommunista suhancok a szerencsétlent. Lukácsy most jobboldalibb a legjobboldalibb kisgazdánál, habár formálisan még mindig nem tagja egyik pártnak sem. Megbízhat tehát benne, akár önmagában. Az elnök hamarosan megérkezett. Mihelyt ajtót nyitott neki Gábriel lánya, úgy ahogy állt, kalocsnistól, kabátostól berontott a szalonba, s két karját széttárva közeledett a fotelba süppedt Gábriel felé. - Szervusz, édes, egyetlen barátom! Örülök, hogy végre megjöttél! - kiáltott fel patétikus hangon. - Szervusz, komám, - dörmögött Gábriel, s nyögve-erőlködve feltápászkodott a fotelból. Miután hosszasan rázogatták egymás kezét, Lukácsy visszament az előszobába, ledobta kabátját, kalocsniját, gondosan megfésülte haját, s megnézte magát az előszoba tükrében. Aztán benyitott a szalonba, s a kályha mellé állt. Gábrielné hatalmas tálcáról gőzölgő teával s aprósüteménnyel kínálta. - Csókolom a kis kacsóit - hajtotta meg magát gavallérosan Lukácsy, amikor az asszony az asztalra tette a tálcát, s kezet csókolt az asszonynak. - Sajnos, nekem kell felszolgálnom, - panaszkodott affektálva az asszony. - A szolgálóm egy héttel ezelőtt faképnél hagyott bennünket. Se szó, se beszéd, bejelentette, hogy elmegy, összeszedte a motyóját, s tényleg el is tűnt. - S miért tette ezt, nagyságos asszonyom ? - kíváncsiskodott Lukácsy. - Képzelje, azt mondta ez az aljas kis fruska, hogy nem hajlandó ilyen reakciósoknál szolgálni, mint amilyenek mi vagyunk. Gábriel haragosan jegyezte meg: - Nem tudom, vajon egy év múlva is ez lesz-e a véleménye ennek a békának! Sokat sejtetően nézett asszonyára, az azonban nem értette a férje célzását. Lukácsy zavartan mosolygott. - Hát igen... mondta kisvártatva, - ezek a mai cselédek... hálátlanok, hűtlenek... - Akkor én most magukra hagyom magukat - mondta az asszony, s kifelé indult a szobából. Lukácsy alig várta, hogy az asszony betegye maga után az ajtót, Gábrielhez fordult. - Óriási újságot mondok, Gyulám! Szenzációs híreim vannak! - No, mi lehet az, - mosolygott magabiztosan Gábriel, s nem is nagyon figyelt az elnökre. Nem hitte, hogy Lukácsy mondanivalója fontosabb lenne, mint az, amit ő hozott a tarsolyában Pestről. - Képzeld Gyulám, tegnap az oroszok összepakoltak és elrobogtak a községből. Egyetlen nap alatt, csak úgy ukk-mukk-fukk, szó nélkül elmentek! Még csak hírmondó se maradt utánuk! - Míg én odavoltam? - Igen, mondom, tegnap történt! Lukácsy izgatottan sétált fel s alá a szobában. Hosszú lábait magasra emelve lépkedett, szemeit a padlóra szegezte. Hatalmas gólyához hasonlított most, amint a zsombékon éppen békák után kutat. - Képzeld csak, Gyulám, milyen pokoli zavarban lehetnek a mi tisztelt vörös ba360