Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE

Bella István: Kondoros száz esztendeje (1875-1975) Kondoros, 1975. A Nagyközségi Tanács kiadása. 15g old. LEBLANCNÉ KELEMEN MÁRIA A honismereti és helytörténeti kiadványoknak a haza és a szülőföld szeretetére indító szerepe közismert. E nemes törekvés megvalósításában újabb láncszem a Kondoros újjátelepítésének 100. évfordulójára megjelent kötet, Bella Istvánnak, a kondorosi általános iskola igazgatójának tollából. A kötet szerkezetileg két nagy egységre tagolódik: I. Kondoros természeti földrajza. II. Kondoros 1875-től napjainkig terjedő története. Az 1875. évi újjátelepítést megelőző évszázadokról rövid áttekintést nyújt csak a szerző, mert - mint az előszó is jelzi - azok alaposabb feltárására nem volt elegendő ideje. A természeti földrajzi fejezet jól összefoglalja a táj és azon belül a község megismerését, a történeti események bizonyos értelmű keretének megláttatását segítő adatokat: fekvés, geológiai múlt, domborzat, éghajlat s annak összetevői, talajviszonyok, növény- és állatvilág. A kötet címéhez és a jubileumi alkalomhoz illően ajóval terjedelmesebb fejezet az utóbbi évszázad történetét nyújtja, elsősorban eredeti levéltári anyag felkutatásával, másrészt a megjelent irodalom korrekt felhasználásával. A kézirat eléggé alapos búvárkodás alapján íródott, bár a feltárt adatok elemzésére, tágabb beillesztésére láthatóan nem ártott volna még néhány hét. így is jól megismerjük a kondorosi puszta benépesítésének körülményeit, a hatalmas földesúri birtokok kialakulását (Harruckern János György, majd halála után fia, örökösei, a Batthyány, Bolza, Mitrowszky, Wenckheim, Geist családok) a községgé szerveződés gazdasági, közigazgatási nehézségeit, a községszervezésben kiemelkedő egyének (Dérczy Ferenc, Geist Gáspár, Petőfi István - Petőfi Sándor öccse -) rövid életútját, küzdelmeiket, mely végül is elvezetett odáig, hogy 1875. december 23-án megalakulhatott Kondoros község, megszületett a községi pecsét, benne a kondor sas, „Kondoros község pecsétje, 1875" körirattal. Majd az újratelepiilt község gazdasági, társadalmi szerkezetéről (a község földterülete, lakosainak száma, termelési ágazatok stb.), a község fejlődéséről, iskolaügyéről, kulturális, egészségügyi, szociális kérdések alakulásáról kapunk áttekintést. A következő alfejezet a munkásmozgalom kezdeti eseményeiről, eredményeiről (agrárszocialista munkáskörök, aratósztrájkok), a Tanácsköztársaság alig egyhónapos tevékenységéről (1919. márc. 21.-1919. ápr. 28-ig, a román királyi csapatok bevonulásáig) beszél. Majd az ellenforradalom hatalomrajutásáról, ténykedéseiről olvashatunk. A Nagyatádi-féle „földreform"-ról, melynek „eredményeként" 1923-ban kiosztottak 897 holdat 825 egyén között. A kondorosi nyomort is fokozta az 1929-33 közötti gazdasági válság, melynek következtében állandósult a nagybirtok túlsúlya, a munkanélküliség, az alacsony életszínvonal. A mezőgazdaságban dolgozók (1935ben az egész lakosság 56,53%-a), cselédek, agrárproletárok letelepítése során alakult ki Kondoroson a tanyavilág, mely kulturális, szociális, egészségügyi téren egyaránt éreztette kedvezőtlen hatását. Sok jelentős eseményt ismerünk meg a ,,Munkásmozgalom az ellenforradalmi korszakban" alfejezetből. Talán, ha a szerző magva288