Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE

EZETOIE Egy rokonszenves költő életpályájának nagyszerű dokumentációja (Gondolatok a Kölcsey breviáriumról) ELEK LÁSZLÓ A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola n lelkes tanulója új kötettel gazdagította a nchány éve elindított s azóta közkedveltté, országos hírűvé vált irodalmi breviáriumsorozatot. Most Kölcsey Ferenc költői és közéleti munkásságának legszebb eszméit gyűjtötték csokorba, és adták ki Papp János értő szerkesztésében és Szilágyi Ferenc szakavatott, mértéktartó válogatásában. Nem volt könnyű sem az anyaggyűjtés, sem a válogatás. Nem, mert Kölcsey munkássága kifogyhatatlan kincsesbányája a nagyszerű ideáknak, az örökérvényű igazságoknak. Olyan gazdag rendben, olyan sűrű egymásutánban bukkannak fel és követik egymást, mint a bővizű folyók egymást ölelő hullámai. Ezért lett szinte kétakkora ez a kötet, mint amilyenek elődei: az 1973-ban megjelent Vitéz Mihály ébresztése és a következő évben kiadott ,,Boldog, ki fákat ültet..." voltak. Ennek az újnak, a Hass, alkoss, gyarapíts!-nak egyszerűen nem lehetett kisebbre fogni az anyagát. Ezt csak egy az egyéni értékekre, kiemelkedő emberi tulajdonságokra oktalanul fittyet hányó, bűnösen szabványosító prokrustesi szerkesztői elv tehette volna meg, amelytől szerencsére mind a szerkesztők, mind az anyaggyűjtők mentesek voltak. Jól látták ugyanis, hogy vele csak a költő-politikus Kölcsey: az első népben és nemzetben gondolkodó magyar költő portréja lett volna vázlatosabb és kidolgozatlanabb. Tiszta, világos tükör ez a kötet. Jóval többet láttat, mint a Csokonai és a Fazekas breviáriumok. Nemcsak egy roppant magabiztos, gazdag érzelmi életet élő, rokonszenves egyéniség önemésztő lelki világát, fennkölt szellemiségét tárja elénk, hanem Kölcsey széles skálájú közéletiségének köszönhetően a reformkor tevőleges hazaszeretetének heroikus szépségét s vele a múlt század első négy évtizedének minden összetevőjét, minden fontos mozzanatát, a liberális eszmék győzelemre juttatásáért vívott harcok hiteles légkörét, az ellentétes eszméktől írányított táborok makacsságát is. S mindezt Kölcsey lelki viharzásain, mély eszméket görgető, látszólag nyugodt meditációin, pedagógiai elveket, életeszményeket adó fejtegetésein át! Szinte hihetetlen, hogy ezek a lelkes, harcos eszmék olyan emberben fogantak meg, aki egyéniségének munkás életcélt kereső 24 éves ifjúságában ekként jellemezte igen találóan önmagát a már őszülő mesternek, Kazinczynak: „Az én bensőm tűzzel teljes, de külsőm, ezen nyomorult alkotmányéi test, mindenre alkalmatlan. Szerfelett puha vagyok, s ezen rövidlátó szem, ezen többnyire zúgó fej azt teszik, hogy félve lépjek minden társaságba, hol nagyon ismeretes emberekre nem találok". Hitvány, enervált, „puha inactivitásba süllyesztő" test és lobogó belső tüzet tápláló magas fokú erkölcsi erő! Milyen romantikus író tollára méltó határtalan véglet! De hát hogyan lett ebből a nem ismerősök társaságába félénken, bátortalanul lépő fiatalemberből a közélet „tövises pályájának" következetes, elvi harcosa, aki nem törődött azzal, hogy „a közdolgok lélekkínzó folyamában... fájdalmakat arat", és „élte nyugalmát kockáztatja?" Csak olyan magabiztosságot adó erkölcsi elvek, olyan nemes ideálok ki285