Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

Minden dolgaiban szcrencsésicsc Isten Nagyságodat, kivánom! Nagyságodot ez dologh felől is kelleték búsítanom. A ráczokkal való viaskodásunknak idején a ráczoktul nyerettetett egy rácz kocsi két lóval, mellyet a katonák Túrra béhozván, itt ezen levelem praesentálo [felmutató] turi emberséges embernek cserélte egy katona egyik lovat, Nagyságod katonája féle, mellyet a kunhegyesiek meghesmérvén, hogy mostani birájoké volt, harmad magával hites emberekkel jött ide előmbe, vélek edgyűtt bizonyságot tévén rola Elek György nevő kunhegyesi vicehadnagy is. A lovat mégh kezekhez nem adtam, ellenségtől kardal nyert jószág lévén, mig Nagyságod válaszát nem vészem, ha penig viszsza kell adni ezt, a katona is tartozik ezen ember lovát viszsza adni, hogy kárba ne maradgyon. Legyen Isten gondviselésében Nagyságod élete, kivánom. Datum Tur die 16 junii anno 1705. Nagyságodnak mindenkori köteles szolgája Bakó István. (Külső címzés:) mint az előző levélen. 22. Mezőtúr, 1705 június 17. Bakó István kapitány levele Károlyi Sándornak: az aradi és gyulai rácokról és őrségről szerzett hírekről tudósítja. Egyéb dolgokról is értesíti s végül fizetést kér katonáinak. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publ. 1705 június. Fase.4.

D.4.) Mindennemű viselt dolgaiban szerencsés előmenetelt kivánok Nagyságodnak. Nagyságod levelit vettem 17 pracsentis [e hó 17-én] idejen reggel, minden punctumiban értvén, ekképpen resolválok [válaszolok]. Emberem oda volt alá, de mivel semmi hirt nem hozott, arrul semmit nem Írhattam; a mi az ellenség dolgát illeti, két rab szökött el Aradrul, akiket szolgákká tettek volt, azok bizonnyal beszéllik, hogy a rácz cselédeibűi (így!) takarja élettyét, a mit nappal takar, estvére béviszi, most volna jó reá csapni, ha erő volna. Gyulárul is die 12 praesentis [e hó 12. napján] karczagujszállási fél két rab jött hozzám, kiket Isten kiszabadított, éjjel ki ereszkedvén. Mindent valami volt Gyulában, eltakarítottak Aradra, nem a ki ott volt, hanem más egynehány rosz németet egy egy puskával hagyván, ottan csupán csak provisor [tiszttartó] vagyon vélek. A makai ember felhozása most elmúlt, mivel tegnap küldöttem el Szilasit ötven vagy 60 magával, éppen a Nagyságod parancsolattya szerint találván parancsolnom nékiek, hogy vagy élnek, vagy halnak, igaz nyelvetfogjanak és hozzanak. A Kőrős valamint kezdett szállani, de nem sokat. A hadnak száma pedig lévén hajdúság 150, azokkal edgyűt telhetünk hatodfél százan. A leveleket mindgyárt elküldöttem. A hattyúkat a város futni akarván, küldöttem Dobozi

3' uramnak, de még vagyon egy helyen három vagy négy, azt Nagyságod számára meghvévén, beküldőm. A fizetésünk felől penig küldöttem volt Krucsai Márton uramnak, de semmi sem tőit belőle, énnekem sem atyámfia, se jo akaróm, a melyhez bizzam, Nagyságodon kivűl, és ha fizetést adhatnék hadaimnak, tudnék is parancsolni, de még eddig 3

7 Dobozi István, debreceni bíró, Károlyi Sándor bizalmas embere. Debrecen egyébként mindig - így 1705-ben is fontos szerepet játszott a kuruc hadsereg ellátásában. Dobozi István levelei, amelyek mindmáig teljesen kiadatlanok, e téma fontos forrásai. V. ö. Géresi Kálmán, Dobozi István debreczeni bíró levelezései a gróf Károlyi-levéltárban. A „Csokonai Kör" évkönyve 1890-1893. évekről. Debrecen, 1894. m-124. 271