Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

ez órában érkezvén az munitioval, mire mehetek, meghprobalom, Nagyságod böcsületes szolgáját addigh itten tartoztatom, általa bővebben tudósítóm. Ide Kegyelmes Uram, csak olly ember kell, az ki port tudgyon alája csinálni és felvetetni, kétt ora alat vége lesz, ha succedal [sikerül]. Makai kapitányra leszen gondom, Szűcs János uram is oda késsik, nem kétlem, Pápai uram Nagyságodnak meghmondotta, de ugy gondolkozzék Nagyságod: nem nagy erő ez. Igazán irom Nagyságodnak, nagyob az füsti, mint az pecsenyéje, csak hogy én minden parancsolatit betölteném, ha lehetne, Nagyságodnak, az mint hogy el sem mulatom. Maradván Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. 16. Mezőtúr, 1705 június g. Bakó István kapitány értesíti Károlyi Sándort, hogy katonái 7 rácot fogtak a Maros mentén. Ezen a részen most nem fenyeget rác támadás. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publ. 1705 június. Fasc.3.C.5.) Minden dolgaiban szerencsés és boldog órákat s napokat kivánok Nagyságodnak! Meltoságos Generalis Uram, a melly katonáim felől irtani Nagyságodnak, hogy a Maros mellett vadnak, meghjőttenek és hoztanak 7 ráczokat. Én eléggé vexáltam [gyötörtem] őket, de semmit belőlők ki nem vehetek egyebet, hanem azt mondgyák, hogy igen nagy félelemben vannak és Thőkőlit átkozzák. Ezek szegediek voltanak huszonötén, a többi aradiak és a tájra valók voltak, a kik az élést kisirték Aradra s viszsza menőben ütöttek réá katonáim, ezeket meghfogdozták, a Marosba is holtak bennek. Gyűléseket a ráczoknak egyebet nem mondanak, hanem a Száva mellett, mondgyák, hogy volnának 9 százan, kik magok oltalmára gyűlekcztenck, de e tájjon sohol nem mondanak, Nagyságodnak is nem izenhetek, tőbbekrűl is tudakozódtam tűlők, de semmit egyebet nem mondanak. Debreczenbe küldöttem őket; a melly katonáimat Bone uram katonái mellé az élést kisérni adtam, azokat Nagyságod bocsássa hozzám, idestova való szolgálatra, mert a mellyck oda alá voltanak, egy nap lovaikat nieghnyugosztalván, ismét le mennek. Kivánom Írásom talállya Nagyságodat szerencsés órában, és maradok Nagyságodnak köteles szolgája Bakó István. Actum Tur 9 junii anno 1705. (Külső címzés:) mint a 14. sz. levélen. (Gyűrűpccséttel.) Más kézzel ráírva: 10 junii venerunt. [Június 10-én érkezett meg.] 17Gyulai tábor, 1705 június 11. Károlyi Sándor levele a fejedelemhez: igen részletesen Jejtegeti a Gyula ostromával kapcsolatos katonai problémákat. Igyekszik a fejedelmet meggyőzni arról, hogy az ostromot nem szabad abbahagyni, mert ez a rácok támadásának felújulásához és a Tiszántúl pusztulásához vezetne. (Eredeti, végig sajátkezű írással. OSzKK Fol. Hung. 1389/4. Pag. 177-183.) 265