Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

ságáról őt külön nem kell meggyőzni. így a termelés és annak technikai színvonala, a termelés és társadalom irányításának rendszere és az ebben való részvétel lehetősége, a szellemi élet mechanizmusa stb., mind olyan szabályozóként jelentkeznek, amelyek meghatározzák az ember ismeretekhez való viszonyát és ezen belül az ismeretek rangsorolásának alapvető kritériumát. Most napjainkban a társadalom anyagi folyamataiban lezajló változás kívánja meg elsősorban a tudományos gondolkodás megvalósítását. Ezt követeli a technika gyors változása, gyarapodása, ezt követeli az emberi cselekvés tudatosságának növekvő szükséglete, ezt követeli az emberi szabadság kiteljesedéséért folytatott küzdelem sikerének növekvő lehetősége. Ebben a folyamatban azon túl, hogy elemi erővel jelenik meg a tudományos ismeretek szükségessége, megjelenik a tudományos gondolkodás követelménye is. A kor most azt igényli, hogy az ember egyre inkább a tudatos hódító szemével nézze a természetet és a társadalmat. II. A természettudományok növekvő szerepe a műveltségben Az ember mindig rendelkezik egy meghatározott tudással, birtokol valamennyi ismeretet, és ezeket az ismereteket mindig valamiféle rendszerbe foglalja. Ez azt jelenti, hogy az ember a megismerésben mindig elér valamilyen fokra. Hogy ez a fok mindattól függ, mire van szüksége az embernek ahhoz, hogy a történelmi változások objektív folyamata által meghatározott célkitűzéseket megvalósíthassa. Korunk ebben az összefüggésben most néhány problémát élesebben fogalmaz meg, mint a megelőző korok bármelyike. Ezek a következők: 1. Ha az anyagi élet folyamatait, annak potenciális lehetőségeit és ehhez kapcsolódó szellemi igényeket összehasonlítjuk a valóságban létező szellemi élettel, akkor már most is azt tapasztaljuk, hogy mély ellentét létezik a gyakorlatban meglévő empirikus szemlélet és a valóságban létező világ, illetve ennek a világnak szellemi szükségletei közt. Ez a probléma legélesebben az ember természettudományos gondolkodása és ismeretei összefüggésében jelentkezik. 2. Eddig a tömegek tudása a köznapiság szintjén volt, ez felelt meg a történelmi szükségleteknek. Most egyre inkább megjelenik a tudományos gondolkodás igénye, hiszen a társadalmi haladás már elképzelhetetlen enélkül. 3. Eddig a tudás egyenlő volt a tárgyi ismeretekkel, elégséges volt az ismeretek birtoklása a memorizálás szintjén. Most társadalmi méretekben válik igénnyé a világ tudományos látása, a tudományos gondolkodás. 4. Eddig a tudás az ember külsődleges tartozéka volt. Nem véletlenül különböztették meg az embereket aszerint, hogy valaki okos vagy nem. Most a tudományos ismeretek rendszerezett elsajátítása és gyakorlatban való felhasználása válik alapvető értékkritériummá. 187