Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Harc a tömegek megnyeréséért Battonyán és környékén 1945-46-ban

tunk, összerúgtuk a patkót szerintünk is becsületes szociáldemokrata elvtársakkal. Az elkövetkezendő idők feladata volt, hogy ezt a hibát korrigáljuk. Nem sokkal a népmozgalmak utolsó hullámainak elcsendesülése után a párt Központi Vezetősége értekezletre hívta össze a megyei és a járási pártfunkcionáriusokat. 1946. március 24-én nyílt meg az értekezlet, ahol az összegyűltek megvitatták a teendőket, amelyek a párt előtt állottak. Az értekezleten sok szó esett a Kisgazdapárt jobbszárnya, a közigazgatási reakció és - igen nagy nyomatékkal - a klerikális reakció elleni harcokról. Az előadók élesen felléptek a népmotgalmakat kísérő kilengések ellen, rámutattak, hogy ezek következtében megromlott a viszony a Baloldali Blokk pártjai között, s a párt fontos feladatául tűzték ki a viszonyok megjavítását a Baloldali Blokk Pártjaival, elsősorban testvérpártunkkal, a Szociáldemokrata Párttal. Kétségtelen ezek voltak a legfontosabb problémák, amelyeknek megoldása előrevihette az ügyet, s hazatértem után ezeknek a feladatoknak szenteltem minden erőmet. Csakhogy a Pártfunkcionáriusok Országos Ertekezlete országos viszonylatban analizálta a helyzetet, s nem foglalkozhatott behatóan egy-egy terület problémáival. Márpedig az egyes megyékben speciális problémák is akadtak, amelyeket figyelembe kellett venni. Semmilyen központi pártdokumentumban nem találkoztam például azzal a megállapítással, hogy a népmozgalmak lezajlása után sok pártszervezetünkben a már említett tespedtség, csüggedtség, letörtség és letargia vett erőt a párttagok nagyobb részén. Pedig nálunk ez volt a helyzet. Sok-sok kitűnő elvtárs torpant meg, amikor látta, hogy mégoly hatalmas népmozgalommal sem lehet hirtelen, egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatni a helyzetet, s a párt fő feladata továbbra is az marad, hogy a politikai csatározásokban, a mindennapi élet szemléltető leckéin keresztül maga mögé sorakoztassa a dolgozó nép, elsősorban a munkások és a dolgozó parasztok többségét. Óriási erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy megakadályozzuk a csüggedés és a tespedtség további elharapózását és aktivizáljuk pártszervezeteinket. Teljesen tisztában voltam már korábban is azzal, hogy áldozatot vállaló, a párt politikáját értő, érte harcolni és küzdeni kész segítőtársak nélkül képtelen leszek megbirkózni a battonyai járás sokrétű, összebonyolódott problémáival, nem bírom mozgásban tartani azt a gépezetet, amelyet télen és kora tavasszal a járásban kiépítettünk. Éppen ezért tovább folytattam a járási bizottság és a járási titkárság kiépítését és mind több embert vontam be a munkába. 1946 tavasza megmutatta, hogy a párt által vívott harcos csatákban nagyszerű erők nőttek fel, amelyek képesek a párt politikájának az életbe való átültetésére. A járási titkárság és a járási bizottság tagjai ezen a tavaszon szinte állandóan úton voltak, s alig aludtak naponta 4-5 órát. A falusi pártmunkát össze sem lehetett hasonlítani a városi, különösen az üzemi pártmunkával. Falun az év nagy részében, tavaszszal, nyáron és kora ősszel csak este vagy ünnepnap lehetett valamit csinálni, csak este tarthattuk meg a vezetőségi üléseket, az aktíva üléseket, a taggyűléseket, a pártnapokat, s ezek rendszerint a késő éjszakai órákba nyúltak. Érthető, hogy kevés idő jutott a pihenésre, mert úgyszólván minden esténket, minden vasárnapunkat ki kellett használni. Nem emlékszem arra, hogy ebben az időben egyetlen estém vagy vasárnapom szabad lett volna, s kora tavasztól egészen a III. kongresszusig pihenőnapot sem vettem ki magamnak. Szabadságról se lehetett szó, én se vetettem fel a kérdést, 18