Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

Elek törtenete Szerkesztette: Csipes Antal (Elek, 1974. - Nagyközségi Tanács kiadása) SZILÁGYI MIKLÓS A mind nagyobb számban megjelenő helytörténeti kiadványok között valószínűleg szerényebb visszhang kíséri majd ezt a rotaprintes sokszorosítású és viszonylag csekély terjedelmű (127 lapos) füzetet. Pedig egy-egy ilyen kiadvány tanulságainak tüzetes elemzése jobban segítheti a honismereti mozgalmat, mint a helytörténeti kutatások reprezentatív (vagy ilyennek vélt...) teljesítményeinek méltatása. Jobban segíti, mert olyan méretű és szándékú vállalkozás példája ez az eleki községtörténet, amilyet a honismereti mozgalomtól is okkal-joggal elvárhatunk. A kiadói szándék dicséretes, mert eleve nem a tudományos munka idő- és munkaigényességéhez méretezett volt. A község kettős évfordulójára (az újjátelepedés 250. és a felszabadulás 30. évfordulóját ünnepelték 1974-ben az elekiek) ismeretterjesztő szintű történeti összefoglalást akart a Nagyközségi Tanács az érdeklődők kezébe adni. A szerkesztő - Csipes Antal - józan mérsékletességére vall ahogyan ezt az évfordulós kiadványigényt (egy új divatú „kampányfeladatot"?) értelmezte. Az előmunkálatok hiánya, a forrás-szegénység és a rendelkezésre álló, feltűnően rövid idő alatt a szerzői kollektíva elsősorban „a korábban megjelent jelentősebb történeti szakmunkákból az Elekre vonatkozó szétszórt adatok" összegyűjtésére és értékelésére vállalkozott. Új adatok felkutatását nem tekintették a szerzők elsődleges feladatuknak. A kiadói szándék és a szerkesztői „mérsékletesség", valamint a szerény külső forma egybeesése a legnagyobb erénye ennek a kis kiadványnak : ez lehet példa a honismereti mozgalom számára. Az „Elek története" - meggyőződésem -jól fogja szolgálni az ismeretterjesztő célokat. Legalább olyan jól, mint a hasonlóan rövid idő alatt születő, tartalmilag hevenyészettebb, de a tartalmi hiányosságokat költséges és hivalkodóan fényűző külsővel palástoló kiadványok. Ha a továbbiakban - az elismerés mellett - néhány kritikai észrevételt megfogalmazok, csak azért teszem, mert e vállalkozásnak sejthetően lesz folytatása. S a hasonlóan példás szerénységű más vállalkozások is hasznosíthatnak valamit e kritikából. Szikes Péterné néhány lapos földrajzi összefoglalása (amennyire ezt egy nem szakmabeli megítélheti) valószínűleg jól használható a helyismereti oktatómunkában: olyan adatokat sorakoztat egymás mellé, melyekre a földrajz tanításában nyilván szüksége van a tanároknak. Egy részletezőbb elemzésnek ilyenné továbbfejleszthető e kis dolgozat bármely községmonográfiában fontos helye van. A község újjátelepedése előtti történetét Csipes Antal foglalta össze. Ezzel kapcsolatban egyetlen észrevétel: a régészeti adalékok kritika nélküli „összegereblyézéséről" minden nem régész helytörténetírót lebeszélnék. Ha csak alkalmi lelet-beszolgáltatások eredményeként tud a községből előkerült leletekről a régészeti irodalom, annyira a véletlentől befolyásolt a felvázolható kép, hogy semmiféle történeti értéke nincs. (Ha mégis van, csak régész képes e tanulságokat ismeretterjesztő szinten láttatni.) A középkori magyar történet kompilációs feldolgozásának szükségessége is meg164