Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

kák adatfelvételének következetlensége. Ezért minden kutató rákényszerül a kiegészítő adatsorok gyűjtésére. Ezeket viszont forráskritikailag össze kell vetni a hivatalos adatokkal. Néhány fejezetnél a felületes forrásfelhasználás számlájára, a vizsgált intézmények irattárainak, a helyi sajtónak tüzetesebb vizsgálata hiányára vezethető vissza az eseménytörténet következetlen számbavétele. Az Erkel Ferenc Múzeum 1957 utáni története pl. nem azzal kezdődik, hogy 1967-ben a vár közelébe költözött. A költözés egyébként is 1966-ban történt, a vártörténeti állandó kiállítás pedig már 1965-ben megnyílott, s ezt megelőzően jelent meg a múzeum tudományos füzetsorozata, rendszeressé váltak az időszaki kiállítások stb. Nagyobb méltatást érdemelne az 1966-tól folyamatosan megrendezett Székely Aladár Fotókiállítás vagy a 60-as évek közepén Gyulán rendezett Alföldi Tárlat, mert ezek is országos rangú események. Ha csak eddig tartana ez a kritika, még a bevezető mentegetőzés - a kritikusi őszinteség kockázatának vállalása - ellenére is nagyon igazságtalan lenne. Akaratom ellenére azt „olvasnák ki" belőle azok, akik nem szoktak hozzá az őszinte bírálathoz, hogy komoly fogyatékosságai lehetnek ennek a munkának, ha már meg is írják... Hadd fogalmazzam meg tehát nagyon hangsúlyosan: azért írtam e problémákról, mert reméltem, hogy a következő (s nemcsak gyulai) vállalkozások hasznosíthatják a kritikusi észrevételeket, s nem azért, mintha relatíve, más hasonló vállalkozásokhoz viszonyítva nem lenne jó munka, amit a gyulaiak létrehoztak. Ha az elmúlt 30 év helyi eseményeinek összefoglalására vállalkozó monográfiákhoz viszonyítjuk a gyulai kötetet, mindenképpen az átlagosnál jobbak között találhatjuk meg a helyét. S hadd tegyem hozzá: nem „céhbeli" történészek, hanem városukat szerető helyi kutatók, más területeken dolgozó szakemberek történészi kutatómunkáját kell ez esetben mérlegre tennünk, így - ha a mércét nem is szállítjuk alacsonyabbra - ítéletünket ehhez is viszonyítani kell. Egyes fejezeteket külön-külön mérlegelve még pozitívabb a kötetről kialakítható összkép. A politikai-történeti, köztörténeti fejezetekről: Marik Dénes 1944-1948 közötti időszakról, Marsi Gyula 1948-1974 közötti negyedszázadról készített összefoglalásairól korábban már szóltam. Legfőbb erénye e két szerzőnek az elemző készség, a bonyolult történeti folyamatok törvényszerűségeinek érzékeltetésére való törekvés. Kollárik Jánosnak az ipari fejlődésről és Pflaum Istvánnak a szocialista mezőgazdaság kialakulásáról írott összefoglalása főleg adatgazdagságával tűnik ki, s ezért lesz a majdani megyei, illetve országos összefoglalásnak fontos forrása. Csoór István a városépítés, közlekedés és kommunális ellátás fejlődésének olyan adatsorait gyűjtötte össze, amilyenekre a statisztikai adatfelvételek is csak kis részben térnek ki. Munkája ezért is forrásértékű, s nemcsak a történettudomány, de a közigazgatási munka is jól hasznosíthatja adatait. Bereczky Sándor a kereskedelem, a vendéglátás fejlődéséről és a kibontakozó idegenforgalomról elsődleges források: a kurrens tanácsi iratanyag felhasználásával mintegy belülről, a szervező-irányító posztjáról tudott lényeges tanulságokat megfogalmazni, felsorakoztatva a fejlődés imponáló számszerű mutatóit. (A fejezet függelékéül beiktatott, a város üzlethálózatát felsoroló jegyzéket azonban történeti munkában szükségtelennek tartom.) Márai György az egészségügyről készített rövid és hasznos, de hiányos összefoglalást ; Szerdahelyi István az oktatás és közművelődés eredményeit vázolta hasonlóan. Lehet, hogy a közművelődés iránti elfogultság mondatja velem, de ez utóbbi fejezet talán lehetett volna adatgazdagabb, részletezőbb, hiszen Gyula idegenforgalmi központtá fejlődésében „kulcsfontosságú" a kulturális kezdeményező készség. Ifj. Christián László a város sportéletét főleg az credményjegyzékek részletezésével érzékelteti, valószínűleg a helyi sporteredményeket számontartók nagy örömére. Értéke a kötetnek, hogy az ágazatonkénti leíró tanulmányokat követően Vidó István a távlati fejlesztés koncepcióját is felvázolta. 146