Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Károly: Emlékeim Sinka Istvánról

A jól sikerült Falunap után néhány napot még ott töltöttek Sinkáék közöttünk, aztán búcsút vettek Bélmegyertől. Sinka István 1946-tól 1951-ig évente egy-két alkalommal még ellátogatott Bélmegyerre. A fordulat évéig a Szabad Szó hetenként még csak közölte egy-egy versét. De később már nagyon kevés írása jelent meg. Az ezekért kapott szerény tiszteletdíj mellett némi anyagi biztonságotjelentett számára a Bélmegyeren juttatott föld. A termésből F. Szőke Gyuri minden évben hizlalt számára egy disznót. A disznótorra mindig lejött. Ezek közül számomra egy különösen emlékezetes. 1848-ban a szilveszter előtti napokban vágták le Sinka hízóját. Szilveszter napjára már mindennel elvégződtek. Kora délután felkerestek a szövetkezeti irodában, egy kis beszélgetésre. Alkonyodtával készülődtünk hazafelé, de betértünk egy pohár borra a szövetkezeti kocsmába. Letelepedtünk a megszokott sarokasztal mellé. Erről az asztalról magáról is mondanom kell egyet-mást. Nem azért, mintha valami különlegesség lett volna. Egyszerű, festett fenyőasztal volt. Még azért sem érdemelne említést, hogy a bélmegyeri közvéleményt sokszor e mellett az asztal mellett formálgattuk. Nevezetessége abban volt, hogy olyan emberek is ültek mellette, mint: Illyés Gyula, Németh László, Sinka István, Szabó Lőrinc, hogy csak a legismertebb neveket említsem. Szóval e mellé az asztal mellé telepedtünk le, hogy pohár mellett boldog új esztendőt köszöntsünk. Igen ám, de olyan szenvedélyes vitába keveredtünk, hogy szinte észrevétlenül ránkvirradt. Jóformán azt sem vettük észre, hogy mikor ürült ki a kocsma. Ebben az időben már nálunk is nagy volt a személyi kultusz. Ahogy visszaemlékszem, a vita is főként erről folyt. Sinka nagyon szeretett vitatkozni. Sokszor talán a vita kedvéért. Ezen a szilveszter éjszakán különösen elemében volt. Kíméletlen tárgyilagossággal elemezte az akkori helyzetet. Minden állításunkat pozdorjává zúzta. Sinkával egyébként élvezet volt vitatkozni. Hallatlanul gyorsan váltott az esze. Hihetetlen logikával tudott érvelni, bizonyítani. Imponáló iróniával semmisített meg vagy tett nevetségessé elismert nagyságokat. A hűség kedvéért persze azt is cl kell mondanom, hogy a hosszú vitában az is előfordult, hogy megcáfolta a maga korábbi állításait. Ez is jellemző volt Sinkára. Már korábban említettem, hogy Sinka biblikus ember volt. Azt is, hogy jól ismerte az ókori bölcselőket is. Nem tudom, onnan tanulta-e, de a vitában gyakran Szokratészre emlékeztető módszereket alkalmazott. Az ellenfél lába alól nagyon gyorsan ki tudta rántani a talajt. Egy-egy példázattal, akárcsak a görög bölcs, be tudta bizonyítani azt is, hogy az egy több, mint a tíz. Most, hogy több mint húsz év távlatából felidézem ennek a szilveszteri éjszakának a hangulatát és emlékeit, azt kell megállapítanom, hogy Sinka túlzottan borúlátó volt. Nem látott kivezető utat. Halvány derengésben sem látta a formálódó történelmet. A nemzet jövőjéről alkotott véleményében az egyéni sérelmek túlzottan befolyásolták. Persze sok-sok igazság is volt abban, amit elmondott. Jóslatai néhány területen kísérteties módon bekövetkeztek. Az én személyi körülményeim úgy alakultak, hogy 1949 őszén Hódmezővásárhelyre kerültem. Bélmegyeren nem találkoztunk többet. O még néhányszor lelátogatott oda. Ilyenkor közös levelet írtak F. Szőke Gyurival. 1950. január i-én kelt levelükben Sinka a következőket írta: „Kedves Karcsikám! Itt vagyok most épp Bélmegyeren. Egy kicsit disznótoroztunk, egy kicsit beszélgettünk és nagyon fájlaltuk, hogy nem vagy itt közöttünk. No, de lesz még az úgy, hogy együtt leszünk. Adjon Neked a jó Isten kedves családoddal együtt boldog újesztendőt. Ölel: Sinka Pista." Il8