Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: Orosháza kiváló népművelője

A hagyományos Orosházi Nyári Nemzetközi Táncverscny díjkiosztásán, 1971-ben szor tapasztaltam, hogy akad igazgató, akinek megtetszik valahol valami, aztán hajrá! Otthon is megszervezi. Ha kell, ha nem. Aztán csodálkozik, hogy egy hónap múlva semmi... Nem az a fontos, hogy nekem mi tetszik, hanem az, hogy mit kívánnak az emberek? Ahol a stabil csoportok tényleg azok, ott megalapozott az élet. így érzem, másképp nem tudom kifejezni. Most is kényes vagyok arra, hogy a csoportjaim jól működjenek. Ezt megkövetelem a munkatársaimtól és a csoportvezetőktől is, akik mindennapos látogatók nálam. Amikor ide érkeztünk, mégis teszünk egy félórás kitérőt. Mert ugyebár... ha két népművelő összehajol, akkor óhatatlanok ezek a kis szakmai kitérők, véleménycserék, ötletpillanatok. A tervkészítés módszertanát mondhatná el rajtam kívül sokan másoknak, akik azt a szükséges rossz legyintésével intézik el. Persze, az így készült tervek nem is érdemelnek többet kegyes legyintésnél. Pedig Feldmann irodájában nincs álló napig tartó értekezlet, rágódás, okoskodás, mihaszna ceruzakoptatás. Mert, aki ide beül, hogy terveit elmondja, tájékozott kell, hogy legyen! Mert az igazgató mindenről tájékozott. Mert az igazgató a rend és a rendszeresség híve. Mert az igazgató - könnyen előfordulhat, hogy - jobban ismeri a klub, a szakkör, a tanfolyam, a művészeti csoport tagjait, mint netán a vezető... Ez van a szívemben, mondja később. Ez az, amit élni kell, másképpen nem lehet, és ez körülöttünk az éltető levegő. Ez a ház kinyitotta a kapuit! A társadalmi élet elismert központja lett, ezen már senki nem vitatkozik. Nem olyan igazgató vagyok, aki félti a házat. Azt mondom a takarítóknak: annak örüljenek, ha sok a takarítani való... Amióta itt vagyunk, ötödik éve, 1 jo ezernél kevesebb látogató nem volt! Minden orosházi - bravúr-játék persze - évente ötször jár nálunk. Az irodában az íróasztal felett két oklevél. 1971-ben és 1974.-ben újra megkapták a Kiváló Művelődési Ház címet. Az igazgató pedig a fiókjában őrzi a harmadikat, ami neki szól. Előrehajol, széttárja a karjait. Megint elkezdődött valami új, valami felemelő, mondja. Mint nyolc-tíz éve, amikor arról beszéltünk: mi lesz veled, népművelés? Hát lett! Csodák lettek! Csodák jöttek! Telefon cseng. Halló! Gépgyár?... A tiétek lesz az egész ház! Az egész ház! A jubileum, az olyan legyen! Ez az, látod! Az ember beleszédül, ha felméri a távlatokat! Térben, időben... és a szívében is. • 102