Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről

hajón jártak a bajomiak. A „Harang út" nevű hajócsapás Gyarmat felé vezetett. A Berettyón, a cséfánpusztai rét csapásain, a Siskáséren, Fudériderékon Dévaványáig hajóztak. Az akasztópusztai kiágazáson a Sertéséren és a „Pakacéren" Szeghalom alá jutottak. Győrffy István írja a Nagykunsági Krónikában: „Apámtól hallottam, hogy Karcagról Füzesgyarmatra - pedig jó harminchat kilóméter távolság - vásárra hajón járt. Sőt gyermekkoromban több városszéli udvaron magam is láttam hajót."

8 A XIX. század első harmadából származó térképeken kívül vannak jóval korábbi írott emlékeink is a hajózásról, mégpedig kimondottan kereskedelmi áruszállításról. Egy 1509. szeptember 19-én keltezett oklevél, - mely Mezőgyáni Máté királyi főjegyző hatalmaskodásait sorolja fel, többek között említi, hogy „a gyulai Szitás György és Szitás István kereskedelmi ügyeikben hajóikon átmentek a Fekete körös vizeire, ahol Sarkad irányában Mezőgyáni Máté mester hajóikkal együtt elfogta őket és visszafordítva, magát, holmiját és lovait velük levitette végül hajójukat saját erejéből (saját kezűleg) összetörte"

9 Tinódi Sebestyén az 1554-ben kinyomtatott Cronicá-jában írja az Izabella királyné-párti Patócsy Ferenc meneküléséről: ...,,Patócsy Ferenc Gyula várába érc, Feleségét, gyermekét ő hamar felkölté A vízre rakodé'k, Sarkadon kiszálla..." Érdekes, hogy mindkét fentebb idézett írásos emlékünk arról tanúskodik, hogy a Fehcr-Körös meletti Gyuláról át lehetett hajózni Sarkad alá, a Fekete-Körösre anélkül, hogy Békésig kerültek volna. Ez is igazolja, hogy a Remeteházi Árok helyén annak kiásása előtt jóval már megvolt a két Köröst összekötő hajócsapás. Hornyik János írja Kecskemét város történetében, hogy 1686-ban a török táborban tartózkodó Thököly kurucai 18 hajóval indultak portyára a Körösön a Kecskemét környéki nemet katonaság ellen.

1

0 De voltak hajóik a törököknek is. Csányi Ákos özvegy Nádasdi Tamásnét arról értesíti levelében, hogy Gyula elfoglalására az első török csapatok hajóhaddal érkeztek a vár alá. Ok vertek hidat a fősereg számára.

1

1 Karácsonyi János említi Békés vármegye történetében, hogy a Gyulán berendezkedő török tisztek között volt egy „kapudán" is. így nevezték a törökök a hajósok parancsnokát. Ne gondoljuk, hogy a Körösök vizein járó hajók kicsiny csónakocskák voltak. Hisz tudjuk, hogy Mezőgyáni Máté lovait is felrakta rá, s a kuruc portyázókat sem lehetett lovak nélkül elképzelni, sőt a zsákmány reményében tartalék lovakról is kellett gondoskodniuk. Ezeknek a XVI-XVIII. sz.-i kereskedelmi hajóknak vagy katonai célra épült ún. naszádoknak a méretére vonatkozó adatok nem maradtak fenn, nagyságukra csak következtetni tudunk. A Magyar Kamara 1555. évi jelentése szerint egy-egy dunai naszád teljes legénysége 33 főből állott. Minden naszádon volt egy vajda, három tizedes, egy dobos és huszonnyolc vízihajdú.

12 Valószínű azonban, hogy a Tiszán és mellékfolyóin használatos hajók valamivel kisebbek lehettek. Amikor a Zagyva torkolatánál felépült a szolnoki vár, védelmére 1551-ben 30 naszádot építettek. A hajókat Bártfán készítették, majd a Topolyon és a Bodrogon úsztatták le a Tiszára. Építésükre tölgyet és hársfát használtak. A fennmaradt részletes számadások szerint egy-egy hajóra 2400 vaskapcsot használtak fel, nem számítva a temérdek kisebb-nagyobb szegeket. Összesen 997 evezőt készítettek, ebből mindegyikre jutott 33 darab. Ha felét tartaléknak vesszük, akkor is legalább 16 evezős hajók lehettek.

1

3 A XVIII. sz. közepén épült tiszai naszádokra vonatkozóan már pontos adataink vannak. Rajzaik megmaradtak a bécsi Hadilevéltárban. Az egyik ún. „egész sajka" hossza mai mértékegy579