Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - SZEMLE
gátló tényezőket, a helyileg is elkövetett hibákat, elemzik az ellenforradalmi támadás okait, a kibontakozás és megszakítatlan növekedés és a politikai tisztulás menetét. Rámutatnak és mi is kiemeljük, hogy 1945-től 1958-ig gazdaságilag inkább stagnált a város, mint fejlődött. A szűkös anyagi források és a fejlesztési politika következtében a város nem iparosodott, holott jelentős munkaerő-felesleggel rendelkezett. Nagyobb üzem nem épült, visszaszorult a kézműipar is. A meglevő üzemek termelékenysége alacsony volt. A parasztság többsége kisárutermelő lett, a termelőszövetkezetek a szegényes felszereltségük következtében gyenge eredményt mutattak fel. A politikai élet stabilizálásával, 1958-ban átfogó iparfejlesztési tervet készítettek, amelyben rögzítették a város helyzetének legfontosabb vonásait, amire mi is rámutatunk, mert ebből láthatjuk, mit értek el addig, hova fejlődtek azóta. A szerzők helyesen használták fel ezt a felmérést, mert az iparfejlesztés lendületes megkezdése és a mezőgazdaság szocialista átszervezése egybeesik városukban is. És ha a szocializmus alapjai lerakásának évéül 1961-et jelöljük, úgy az orosháziak iparfejlesztési terve kellő időben készült. A jövő kialakításának egyik fontos dokumentuma. A kötet egészének, a harminc év fejlődésének egyik állomása. 1958-ban rámutattak (természetesen a városi pártbizottság és a tanácsi szervezet közös munkájáról van szó), hogy Orosháza iparilag szegény mezőgazdasági település, ahol nincs lehetőség a lakosság elhelyezkedésére. Az 1957-ben megindult földgázkutatás, a szeizmikus felmérések jelezték az energiaforrás lehetőségeit az iparosítás számára. Ipart kértek, mert volt kellő mennyiségű munkaerő és energiaforrás. 1958 végére megértek a párt agrárpolitikája nyomán a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének feltételei is. 1961 tavaszán az orosházi parasztság többsége földjével együtt lépett be a termelőszövetkezetekbe, amivel a szocialista termelési viszonyok erősítésén túl új feladatok is jelentkeztek. Lejárt az extenzív fejlesztés ideje, felváltja az ipar meghonosítása, azzal a munkaerő lekötése. Az iparban foglalkoztatottak száma ma eléri a tízezret. A város mezőgazdasági jellegű városból ipari-mezőgazdasági várossá lett és még további erősödést nyitottak meg számára az ipari jelleg növelésével az utóbbi tíz évben. Olyan üzemek jelzik a várost, mint az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Alföldi Kőolajfúrási Üzemének üzemegysége, majd az üveggyár létesítése, amely 1963 óta termel, és 1974-ben már tetemes bővítéssel növekedett az üzem, nőtt a termelés és a munkaerőszükséglet. A két említett szerző és hozzájuk szorosan kapcsolódva, Seleszt Ferenc: Orosháza iparának fejlődése című fejezet tanulmányai tényanyagukat megfelelően helyezik el a város fejlődésében. Násztor Sándor A mezőgazdaság 30 éves fejlődését mutatja be. Kiindulásképpen a felszabadulást közvetlen megelőző birtokviszonyokat mutatja be és a paraszti életet ecseteli, majd a földreformot elemzi. Rámutat, hogy Orosházán sem oldotta meg a foglalkoztatást. Érdekes példát hoz fel: 1947-ben közel ezer aratópár iratkozott fel, 1948-ban még ugyanennyi és 850 tudott elszerződni a gazdákhoz, 1949-ben 1260 a jelentkezők száma, és csak 600-al kötnek szerződést. Egyre nagyobb volt akkor a munkaerő-felesleg, hiszen az iparosítás még nem indult meg. A társas gazdálkodás felé az első lépést 1948-ban tették meg, amikor Rákóczitelepen „Haladás" néven II. típusú termelőszövetkezet alakult: 14 taggal, 66 kat. h. földdel. Ezek után sorra alakultak a szövetkezetek, amelyek közül nem egy rövid életű volt. 1958-tól megerősödött a mozgalom és a 60-as evek elejétől a szövetkezetek és az állami gazdaságok a szocialista termelési szektor szilárd egységeivé váltak. A tanulmányok megfelelően tájékoztatnak a megoldásra váró feladatokról. Az ipart és a mezőgazdaságot ismertető fejezetekből az összehasonlítás hiányát érezzük. A szerzők úgyszólván csak városukat nézik. Az országos politikai fejlődés vonásai megfelelően kitűnnek. Mennyivel kifejezőbbé tette volna a képet, ha a megye és az ország adataival vetik össze az ipar és különösen a mezőgazdaság helyzetét. Ugyanez elmondható a kereskede643