Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

szeme Békés megye sajtóbibliográfiája 1$55~ 1973- Békéscsaba, 1974. 367 old. + 24 old. kép A Megyei Könyvtár kiadása PÉTER LÁSZLÓ 1974. március 19-én és 20-án országos ta­nácskozás volt Szegeden a megyei hírlap­bibliográfiák elméleti és módszertani kérdé­seiről. Ekkor már nyolc megye elkészítette a magáét (Somogy, 1957; Veszprém, 1957; Komárom, 1962; Vas, 1964; Borsod, 1964; Fejér, 1965; Szabolcs-Szatmár, 1969), s az ér­tekezletre készült el a Csongrád megyei (1974). Azóta jelent meg - 1973. évi jelzettel, de 1974 őszén - a Hajdú-Bihar megyei kötet, és most - szintén 1974-i kelettel, azonban kissé megkésve, 1975 tavaszán - a tizenegyediket, a Békés megyeit tarthatom kezemben. Vala­mennyi közül ez a legfényűzőbb kiállítású: a gyomai Kner Nyomda hagyományosan elő­kelő betűivel, szellős szedésével, fehér papí­ron. Szépséghiba csupán a szokatlanul bő hibajegyzék. A helyismereti kutatásnak mint­egy másfél évszázada a levéltárak iratai mel­lett egyre jelentősebb forrásanyaga a hírlap­irodalom. Ha valamivel több kritikát igényel is az újságcikk mint történeti forrás (de hiszen a levéltári irat sem fogadható el józan kétely nélkül!), vannak adatai, amelyek kétségbe­vonhatatlanok. Hogy ez vagy az ekkor vagy akkor történt, erre a korabeli hírlapi tudósítás megnyugtató fogódzó; legföljebb az esemény értékelésében lehet az utókor búvárának a tu­dósítóval pörbe szállania. S minthogy a hírlap könnyebben kezelhető, gyorsabban áttekint­hető, mint egy-egy levéltári köteg, az újkori kutatásban bizonyos szempontból előnyben is részesül. Főként a nyomravezetésben; s ami­kor már megvan egy-egy kutatott esemény időpontja, vázlatos története, akkor még min­dig nyugodtan fordulhat a kutató a hírlap megjelölte nyomokon a levéltári okmányok­hoz, hogy elmélyítse, a napilap politikai vagy egyéb korlátai miatt elhallgatott' háttetet föltárja, a homályban maradt rugókat meg­világítsa. Irat és újságcikk kölcsönösen ki­egészíthetik egymást. Ezért nem véletlenül indult mozgalom a megyei könyvtárak között, amikor a hely­ismereti kutatásnak az ötvenes évek közepe táján, 1953 után, kezdődött föllendülését szolgálandó, a helyismereti bibliográfiai munkájuk elejére a forrásul használható hír­lapok és folyóiratok címjegyzékének, biblio­gráfiájának összeállítását tűzték. Már az elsők megjelenése után a szakfolyóirat, a Könyv­táros hasábjain (1959/11) Páldy Róbert föl­hívta a figyelmet: mielőbb teljessé kell tenni a megyei hírlap-bibliográfiák sorozatát. A „sorozat" persze ezúttal lazán értelme­zendő, hiszen ahány kötet, annyi szerkesztő, annyi kiadó; sem külalakban, sem belső rend­szerükben nem azonosak e „ sorozat" darabjai. A szegedi tanácskozásnak éppen az volt a célja, hogy a merev egyenlősítés kényszere nélkül kidolgozza azokat az elveket és módszerbeli eljárásokat, amelyek a szükséges mértékig hasonlóvá teszik a megyei hírlap-bibliográ­fiákat; közös nevezőre hozzák, egyöntetűvé tegyék őket, hogy így végül kikerekedjék a nemzeti sajtóbibliográfia - a főváros anyaga nélkül, majd pedig - ha hasonló módszerrel Budapesté is elkészül - az egyetemes magyar hírlap-bibliográfia. A címfölvételek viszonylag egységesek let­tek, hiszen erre könyvtári szabályok, eléggé kidolgozott módszerek voltak. Nagy tarka­625

Next

/
Oldalképek
Tartalom