Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

ványainak Vajda Péter okos, tapintatos szuggeráló bánásmódjáról. Szavain át nemegyszer megéreztiik, mily sokat köszönhet Benka Gyula Vajda Péternek, és hogy Benka Gyulán át mily nagy örökséget kaptunk mi is Vajda Pétertől. Pedig Benka - írja tovább Kemény Gábor - tízéves gyermek volt csak, mikor Vajda Péter kézenfogta őt és bevitte az osztályába. És mégsem tudta Vajdát elfelejteni." (Uo. 23. oldal.) Érdekes ez a szarvasi neveléstörténeti kontinuitás. (Akár nagyobb önálló tanulmány témája is lehetne.) Tessedik előremutató eszméit Vajda Péter követi, és fejleszti a saját korát meghaladó művelődéspolitikai szemléletté. Benka Gyula pedig mindkettőjük eszmei hagyatékán nevelkedve (Benka több jeles Tesscdik-tanulmányt is írt!) közvetítette kora leghaladóbb nézeteit Kemény Gáborhoz és kortársaihoz. Egyáltalán nem tekinthetjük tehát véletlennek Kemény Gábor lelkesedését Szarvasért; Szarvas kiváló pedagógusainak, kulturpolitikusainak - társadalompolitikai tekintetben általában progresszív - hagyományaiért. Ennek a racionális és emocionális kötődésnek alapja, az élet igazolta ifjúkori élmények. Ahogyan Benkát kézenfogva vezette Vajda Péter, valahogy úgy képzelhetjük el Benka Gyula alapozó, eligazító szerepét Kemény Gábor vonatkozásában. Napjaink magyar nevelőinek gyakorlati pedagógiai munkáját is lelkesítő, gyönyörű vallomással adózik Kemény Gábor Benka Gyulának, volt tanárának: „Mindig nagynak, erősnek, hozzám lehajtónak éreztem Benka Gyulát. Akkor is, amikor még nem tanított s azután is, mikor túl voltam az iskolai életen. Amikor még nem tanított, akkor is éreztük rendkívüli egyéniségét, hallottunk róla otthon, társainktól, a városban. Szelleme az iskolán kívüli életre is ráütötte bélyegét... Az önképzőkörben? Ambíciót, szárnyakat adott az embernek. Mily nagynak, mily széles látókörűnek érezte magát az ember, ha - hitvány ökörszemként a sas szárnyain - vele repülhetett... Tanítása - mint buzgó földműves ásója a földet valósággal felkavarta az ember lelkét, hogy minden jó csírát termésre kényszerítsen..." (Benka Gyula Emlékkönyv, 1928, 116. oldal.) Majd elmondja Kemény Gábor, hogy Benka Gyula gimnáziumi lélektani előkészítése hogyan segítette Széchy Károly professzornál kitűnő kollokváláshoz egyetemi évei alatt. De később sem feledkezett meg Benka tanításairól, nevelői példamutatásáról. „Azután is, tanárságom idején - írja Kemény Gábor -, sokszor támogatott Benka Gyula emléke... Ha tanítványaimmal szemben jó akartam lenni, igazságos akartam lenni, ha úgy akartam cselekedni, hogy meg legyek. önmagammal elégedve, mindig megkérdeztem magamat: hogy-an csinálná ezt Benka Gyula ?... És Benka Gyula szelleme mindig megsegített." (Uo. 117. oldal.) A jó nevelő életre szóló hatásának, illetve a tanítványból feléje áradó megbecsülésnek és szeretetnek ezzel a visszaemlékezéssel iskolapéldáját szolgáltatja Kemény Gábor. Azzal a szándékkal vezettük a nevelési tudat alakulását Apáczaitól, Tessediktől Kemény Gáborig, hogy munkásságának sok-sok tanulsága a mi pedagógiai szemléletünket is formálja. Mert ki ne fogadná el a neveléstörténelemnek Kemény Gábor által megfogalmazott tanulságát, miszerint: „Az Apáczaiak és Tessedikek elméjében megfogant és az általuk elvetett gondolat lassan megfogamzott a magyar köztudatban. Ami elQbb bolondságnak, később botránynak tűnik, majd félelmet kelt, végül forradalmat idéz, az az idők folyamán természetesnek látszik. Ha a fejlődés üteme és az új eszmék befogadása nálunk lassúbb is, mint más kultúrnemzeteknél, és a reformok sorsa eleinte tragikus is, de a megvalósításra törő akarat nem szűnik meg!" (Kemény Gábor válogatott pedagógiai művei, 313. oldal.) Kemény Gábor sok-sok mondanivalójából ezt az időszerű gondolatot emeljük ki befejezésül. Egyéni szándékunkat formálni, akaratunkat képessé tenni arra, hogy a nevelés történeti tanulságaival saját pedagógiai tudatunkat is fejlesszük. Talán akkor járunk cl helyesen, ha szintén Kemény Gábor határozott tanítását követjük: „Értelmünk és akaratunk teljes megfeszítésével kell küzdenünk a magunk gondolkodásának revíziójáért, mert csak így leszünk képesek megterem623