Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Katona Imre: Bogár Imre balladájának legkorábbi változata
meg, onnan átkerült abba a szóbeliségbe, melyből különben is sokat meríthetett és ettől kezdve a ponyvái és a szóbeli életforma külön-külön haladt egy-két évtizedig, már ameddig jó üzlet volt e szöveget újra és újra kinyomtatni; aztán a ponyvakiadások elmaradtak, ellenben a népköltészet mindmáig őrzi. A szóbeliségben el-clhagyogatnak belőle, olykor meg is toldják, de azzal a valóban különös és eléggé ritka esettel állunk szemben, hogy népünk szinte „kanonizált" szöveggel és mindig a hozzátartozó dallammal adja elő. A szóbeliség és az írásbeliség újkori szerencsés kölcsönhatásának egyik legszebb példája ez. Békés István kísérletet tett a szerző személyének kinyomozására is, kutatásának eredményei kizárják, hogy a korabeli népszerű ponyvaszerzők lennének a ballada költői, de konkrét személyre egyelőre még csak gyanakodnunk sem lehet. Az 1860-as években ugyanis a ponyvakiadás már jövedelmező üzlet volt, a versfaragók némelyikének állandó megélhetést biztosított. A legsikeresebbek közé tartozott Tatár Péter, eredeti nevén Medve Imre egykori ügyvéd is. Kiadójával némi ellentéte támadhatott, mert az újabb szerzőt szegődtetett, aki az ifj. Tatár Péter nevet vette fel. Az „eredeti" Tatár Péter ez ellen persze tiltakozott, később azonban megtörtént a kiadóval (amely előbb Bucsánszky, majd Rózsa Kálmán és neje néven működött) is a kibékülés. De most bennünket az egész sajtóvita csak a Bogár Imre-ballada szempontjából érdekel. Az „eredeti" Tatár Péter amikor elhatárolja magát az újabb vetélytárstól, kijelenti: „...az igazi Tatár Péter, kinek neve alatt Medve Imre dolgozik, .. .nem szokott Bogár Imréket és Zöld Marczikot megénekelni." Bucsánszky megbízásából Perlaky Mihály nyomdaigazgató válaszol: „Ezen kinyilatkoztatást mi is részünkről készséggel megtesszük, mert az említett Bogár Imre életrajzát és végbúcsúját... a világért sem ő [t. i. Tatár Péter] írta!" E perlekedésből nyilvánvaló, hogy egyik forrás sem a szóbanforgó balladát említi, hanem a Bogár Imréről szóló moralizáló, döcögős egyéb szövegeket, melyeknek valóban lehetett ifj. Tatár Péter is a szerzőjük, kinek személyében Békés István valamely kiugrott kispapot sejt. 1 2 Egy bizonyos: sem Tatár [Medve] Péter, sem pedig az ifj. névrokon nem lehetett a Bogár Imre-ballada szerzője. Meg kell tehát maradnunk a népköltészeti eredet mellett, míg újabb adatok mást nem mondanak. (Esetleg nevesebb költőnk rejtőzhet a névtelenség mögött?) Gyulai ponyvanyomtatványunk az időpontot öt évvel korábbra vitte vissza, de a „szerzőség" kérdését még nem oldotta meg. i. Az eddigi legkorábbi ponyva-szöveget Békés 1stván tette közzé: Magyar ponyva Pitaval a XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig. Bp. 1966. 213. E szöveg Rózsa Kálmán és neje (azelőtt Bucsánszky A.) könyvnyomdájábanjelent meg Bp.-en, 1881-ben. A fontosabb, majdnem egykorú népköltészeti szövegváltozatok: Magyar Népköltési Gyűjtemény (MNGY), I. 221-2. (1872) Nagykőrösről és MNGY II. 53-4. (1872) Hódmezővásárhelyről. 2. Az 1865-ös gyulai változatunk az eredeti helyesírással és központozással, az i. ponyvafüzet 7-8. oldalán : 499
