Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: 1944 ősze, 1945 tele és tavasza Battonyán

a) A Nemzeti Bizottság Makói Népújság 1945. január 23. „Nemzeti Bizottság alakult és működik néhány hete Makón." Visszaemlékezéseimből Január közepén azt a feladatot kaptuk a makói elvtársaktól, hogy szervezzük meg a községi Nemzeti Bizottságot. A direktívák szerint ügyelni kellett arra, hogy a pártok teljes egyetértésben vegyenek részt a bizottságban és semmiféle erőszak vagy nyomás ne érvényesüljön az elnök megválasztásánál. Minden simán ment. A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt hasonló útmutatást kapott fentről, a Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek vezetői pedig teljesen egyetértettek az elképzeléssel. Nagygyűlést hívtunk össze s kimondtuk a Nemzeti Bizottság megalakulását. A bizottság elnökévé egyhangú szavazással dr. Lukács Iván párton kívüli járásbírót választottuk meg. Lukács nagy székfoglaló beszédet tartott, s abban mindent összehordott. Nem emlékszem már a beszédére, csak azt tudom, hogy Szabó Dezső szerepelt benne. Lukács nagy csodálója volt Szabó Dezsőnek, s beszédeibe ha csak lehetett mindig beleszőtte Szabó Dezső eszméit, s gyakran az általa adott értékeléseket is. A battonyai Nemzeti Bizottság Lukács vezetése alatt valóságos sóhivatallá vált. Alkalmas volt arra, hogy ülésein deklaratív nyilatkozatok hangozzanak cl, de teljesen tehetetlennek bizonyult az egyre súlyosbodó bajokkal szemben. Ráadásul Lukács - a demokrácia nevében - egyre újabb és újabb tagokat vont be a Nemzeti Bizottságba, a szerb Antifasiszta Front, a román nemzetiségi szervezet képviselőjét, mindegyik szakszervezettől külön-külön egy-egy képviselőt, úgyhogy végül is a Nemzeti Bizottság harminckét tagú testületté hízott, amely semmiféle problémát érdemben megtárgyalni nem volt képes. Bár tisztában voltunk a Nemzeti Bizottság sóhivatal jellegével, harcunk érdekében pódiumként mégis felhasználtuk. Pártunk nevében február közepén, március elején és május elején négy memorandumot, vagy felhívást olvastunk fel a Nemzeti Bizottságban. Az első memorandum éles támadást tartalmazott a Bozsedár-féle kiskirályság ellen. Felszólítottuk a pártokat, hogy a tűrhetetlen helyzetnek közösen vessünk véget, s intézkedés céljából közösen forduljunk a felsőbb szervcinkhez. Miután felolvastam a memorandumot, halotti csend támadt. Mindenki érezte, hogy pártunk memoranduma nagyjelentőségű kérdéshez nyúlt, de egyetlen más pártbeli nem akadt, aki azt nyilvánosan támogatta volna. A teremben is érezni lehetett Bozsedár szellemének jelenlétét, az emberek féltek, s nem merték elmondani, ami a szívüket nyomta. A második memorandumra március elején került sor. Ennek a fő célja a visszaszivárgott reakciós tisztviselők közigazgatásba való újrafelvételenek megakadályozása volt. 483