Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: 1944 ősze, 1945 tele és tavasza Battonyán

- Milyen pártot javasol a kapitány? - kérdeztem. - Semmilyet... Mindegy, csak demokratikus párt legyen... Az öreg a pipáját kezdte tömködni. - Rád is gondoltam... - mondta tagoltan, miközben rám sandított. - De te még fiatal vagy, nem tudom, jót teszek-e neked ezzel? Az öreg nyilván attól tartott, hogy a mostani pártosdinak is meg lesz majd a böjtje. Neki, az idősebbnek ez már nem sokat számított, de minek sodorjon bajba egy alig huszonhárom esztendős fiatalembert, amilyen én akkor voltam. Végül mégis megegyeztünk, hogy a gyűlésre én is elmegyek. Hajói emlékszem, a gyűlést október 15. körül tartottuk meg. Részt vettek azon a község ismertebb szociáldemokratái, kivéve azokat, akik még nem tértek haza az internálásból. A résztvevők nagy részét nem ismertem. Kovács Károlyról azt se tudtam, hogy a világon van, Petri Andrást, Verba Lászlót, Bartha Jánost, Berényi Györgyöt látásból ismertem ugyan, de soha nem beszéltem velük. A. Kiss Mátyásról csak hírből hallottam. Halász Mátyást, a szociáldemokrata pártszervezet egykori elnökét közvetve ismertem, Tóth Dezső apósom szomszédja volt, vele beszéltem néhányszor, ugyancsak ismertem Joó Mártont is, aki néhány házzal odébb lakott. Újvári Mátyással Rácz Mihálynál ismerkedtem meg a moszkvai rádió hallgatása közben. De igazán jól csak egy embert ismertem a régi szociáldemokraták közül, Kocsis Sándort. Engem kevesen ismertek, a mintegy harminc régi szociáldemokrata között csak én voltam egyedül, akinek semmi köze nem volt a húszas évek végén, a harmincas évek elején még létezett szociáldemokrata szervezethez. Nem csoda, ha alaposan megnéztek, s suttogva kérdezgették egymást, ki is ez a fiatalember, aki közéjük merészkedett. A gyűlésen Kocsis elnökölt. Megismételte azt, amit már mindannyian tudtunk: a szovjet városparancsnok helyettese, a politikai kapitány pártok megalakítását sürgeti, hogy ezzel megindulhasson a politikai élet a községben. Kocsis személyes véleményeként hozzátette, hogy a kapitánynak tökéletesen igaza van, a népnek a kezébe kell vennie sorsának intézését, elő kell segítenie, hogy a demokrácia megindulhasson községünkben is. Abban mindenki egyetértett Kocsissal, hogy pártot kell alakítani. Csak a párt neve körül volt bizonyos nézeteltérés közöttünk. Helyesebben szólva rajtam kívül mindenki szociáldemokrata pártot akart, csak én voltam más véleményen. Máig sem tudom megmagyarázni magamnak hogyan történt, tény azonban, hogy szót kértem, s azt javasoltam, hogy ne szociáldemokrata pártot, hanem kommunista pártot alakítsunk. Javaslatom váratlanul érte a sok harcban edzett szociáldemokratát. Furcsán néztek rám, sustorogtak egymás között, néhányan bólogattak is, mintha helyeseltek volna. Kocsis Sándor mosolygott a bajusza alatt, s derűs pillantásokat küldött felém. De hozzászólni javaslatomhoz senkinek sem akaródzott. Végül is Verba László magasba lendítette karját és szót kért. -Elvtársaim és barátaim! - kezdte a mondókáját torkát köszörülve Verba. - En mint tapasztalt pártember aztjavaslom, ne hamarkodjuk el a dolgot ezzel a névadással. Községünk az első felszabadult községek között van, még nincs összeköttetésünk 478