Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - SZEMLE

irányítást, szembeszegülve a rendszerrel együttműködő központi vezetőkkel. Békés megye, a Viharsarok - Hunya Istvánnak ez a könyve is bizonyítja élenjárt ebben a bololdali ellenzékiségben, az itt működő szociáldemokrata szervezetekben, szakszervezeti csoportokban éles és következetes kritikával fogadták mindazt, amit Peyer, Peidl, Szeder és társaik a parlamentben mondtak vagy a mozgalom hivatalos elfogadtatása érdekében tettek. Álláspontjuk így közelállt a kommunisták véleményéhez. Ez a beállítottság, ez a baloldali radikalizmus, az ellenforradalmi rendszer teljes tagadása jelentette a termékeny talajt az illegális KMP sejtjeihez tartozó Békés megyei proletárok nagy tömeghatású tevékenységéhez, amely a harmincas években érte el a csúcsát. Mindezt röviden vázolnunk kellett ahhoz, hogy Hunya István könyvét, annak páratlanul gazdag mondanivalóját el tudjuk helyezni a korban. A szerző példamutatóan árnyalt, biztos értékelést nyújt a mozgalom fejlődéséről, irányzatairól, maradandó jellemző erővel ábrázolva a mozgalomban szerepet játszó vezetőket és a közkatonákat. ítéleteiben nem megy a régebben kialakult sémák, bevett vélemények után. A tényekre, dokumentumokra alapozva mond reális véleményt, az embereket elsősorban cselekedeteik alapján ismerteti meg az olvasóval. Ebben van portréfestő készségének ereje is. Az endrődi harcostársak egész sorát vonultatja föl a könyvben, valamennyi emlékezetesen egyéni arc, de mindegyik a tetteiben vagy az emberi magatartásában él, a régi mozgalmi nemzedékhez tartozó Majoros Lukácstól és Vincétől, Barják Lajostól, Fekécs Imrétől, a fiatalabb Polányi Mátétól és Gubuznai Gézától a szakegyleti szemléletű Nagy József cipészig vagy a sok könyvet olvasó „szőrös" Hunya Józsefig. Emlékezetesen plasztikus a nagy szavakat szívesen hangoztató, de minden baloldali radikalizmustól, kommunista gondolattól rettegő Szeder Ferenc személyiségének rajza, de méginkább a község népe fölött kegyetlen „kegyességgel" uralkodó, erőszakos főpapé, a Horthy-rendszer merevségét tipikusan megvalósító Csernus Mihályé. A mozgalom sokat próbált, sokat üldözött harcosa szemével nagyon tartalmas, sokoldalú ábrázolást nyújt Hunya István könyve az ellenforradalmi Magyarország hatalmi apparátusának, erőszakszerveinek lényegéről, szintén azok tevékenysége alapján. A hatalmi hierarchia „köznapi", alsó szintjét a főjegyző, a főszolgabíró, de mindenekelőtt az ütlegelésre kész csendőrök testesítették meg. Korlátoltságuk és elvakult butaságuk szelleme ülte meg azokat a börtönöket, a fegyházat, amelyekben Hunya Istvánnak raboskodnia kellett. A bikacsökkel, fenyegetéssel, zaklatással fenntartott rendszer embertelenségével szemben a proletár testvériség, az együttes küzdelem ereje, a szabad élet, a munka világának biztos eljövetelébe vetett, tudatos hit melege áll a kötetben. Ez a szocialista humanizmus fényesíti a legsötétebb napok leírását is. A könyv forrásainak kiterjedt volta, sokoldalúsága a forrásérték elsőszámú záloga. Hunya István minden lehetőséget megkeresett arra, hogy saját emlékezetét írásos dokumentumokkal ellenőrizze, hitelesítse. Gyakran idézi a korabeli mozgalmi sajtót (Földművesek Lapja, Mezei Munkás, Népszava stb.), köztük saját hajdani részletes tudósításait, cikkeit is. Alapos kutatómunkával igen értékes levéltári anyagot is feltárt, nagyobbrészt a Békés megyei Levéltár, kisebb részben a Párttörténeti Intézet Archívuma iratai közül. A legfontosabbakat szó szerint leközli, a többit tartalmilag hasznosítja. Adatait más források segítségével is ellenőrizte. A párbeszédes vagy más módon megformált, szépírói eszközöket felhasználó részek tartalmi434