Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Nagy Dezső: A Mezőfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt költészete

Életsorsok verses bemutatásában sem szűkölködtek. Ezt a típust helyzetdalnak, vagy állapotdalnak nevezzük; ebben az osztály, vagy réteg helyzete, állapota szólal meg népi hangvétellel. Az alábbi a magyar kubikosok életét festi: „Szép Magyarországon van egy munkás csapat, Amely életén át vándorolva halad, Ügy vándorol egyre szerte-széjjel szórva, Fáradságtól törve, éhségtől kínozva. De nem egyedül jár ez a vándor sereg, Velük vannak a nők, s a síró gyerekek. Együtt eszik mindig a szolgaság kenyerét, Szenvednek szegények, kiket senki sem véd. Amerre csak mennek, úgy ismerik őket: Magyar kubikosok, munkás, dolgos népek . . ."

9 Számos dicsérőt találtunk forrásainkban. Ezekkel kapcsolatban már nem alkalmazhatjuk a népköltészeti kategóriákat, mert a műfaj, alkalmisága mellett is, új vonásokat, új lehetőségeket tár fel az agrárköltészetből. Ha az egyes strófák, dalok személyeket, vagy a mozgalomban kitűnteket említenek, néha a kortesdal mindenre alkalmazható formájában, de szólnak ezek az eszméről, az öntudatról és más témákról is: pártjuk dicsérete mellett követeléseiket is beleszüvik strófáikba: „A munkásnép udvarába, Ne lépjen fiskális lába, Munkabérét megkaphassa, Végrehajtó ne zaklassa, A mi pártunk ezt kívánja, Ez van bent a programjába. Ezért harcol az újságja: A munkás igaz barátja. Zászlónk szent és tiszta zászló, Vérvörös és messze látszó. Szabad Szó van írva rája: Testvér, siess hát alája."

1

0 Vagy az 1905. évi sikeresen megvívott választás után kelt dal: Magyarország munkálkodó népe, Hálatelten tekint föl az égre, Oszlani kezd a sötétség fátyla: A szegény nép nem küzdött hiába. Szegvár, Csaba, e két község népe, Az első volt a dicsőre, szépre, De a többi sem lesz gyávább náluk: Piros hajnal hasadását várjuk. És az egynek, akinek a lelke, Szent eszménket szívünkbe ültette, Küldjük el a szeretetünk érte, Mezőfinek ez legyen a bére!

1

1 422