Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez
ságot erősíti még az 1587-ben kimutatott csekély vetésterület is. Végül figyelembe kell vennünk azt is a kaszával való takarás nagymértékű elterjedésével kapcsolatban, hogy a bihari részen kedvezőbb volt a dézsmaszolgáltatás a kaszával takart gabona után, mint a békési részen. Míg az utóbbi területen levő helységekben 1 holdnyi búzavetés után féldézsmába J/ 2 simándi köböl búzát fizettek szemül, ami holdanként 10 simándi köböl termést tételez fel, addig a bihari részeken 1 holdnyi búzavetés után vagy 12 dénárt, vagy 2 octualét (csaknem felényit, mint a békési részen) kellett fizetni. Az 1588. évi dézsmajegyzék szerint pénzzel való fizetés volt a gyakoribb és az elterjedtebb. Szerintünk ez a jóval kedvezőbbnek tekinthető dézsmafizetési mód is elősegítette a rétközi járásban - így falvainkban is - a kaszával való betakarítást. Az általunk ismert három évbeli jegyzék egyikében sem fordul elő, hogy az őszi búzavetés után természetben adták volna a dézsmát. Mindenkor pénzül fizették, holdanként a 12 dénárt. A tavasziaknál az ismertetett jegyzékben két esetben igen csekély mennyiségű, 1587-ben 5,5 hold, 1588-ban 7,5 hold árpa után fizették természetben a dézsmát. A többiért a tavasziaknál (bladi falcastri) holdanként 6 dénár volt a dézsma. A sarlóval aratott gabonát kévébe (manipulos) kötötték és keresztekbe (crux) rakták. Területünkön - mind a két districtusban - egyformán egy keresztbe 13 kévét raktak, hasonlóan Békés megye területén mindenütt. Dézsmáláskor a dézsmások 2 keresztet, tehát 26 kévét számoltak 1 kalangyának (gelimis) és a jobbágy termését kalangyánként vezették be a dézsmajegyzékbe. A kaszával takart gabonát kötetlenül boglyába (cumulus) rakták. Területünkön elvétve találunk olyan dézsmajegyzéket, melyben boglyákban számolták el a dézsmát. A kaszával takart gabonánál területünk mindkét részén a dézsmafizetési egységet „Fruges falcatae"ban „kaszált gabona hold"-ban határozták meg. A holdakban (iugerum = kb.: 900-1000 négyszögöl) megállapított termés után vetették ki a békési részen szemül holdanként a 2 quartale-1 (42 liter) a fél dézsmát. Itt a dézsma másik felét ekkor a töröknek adták a jobbágyok.) Ezen a részen nem volt meg a pénzül való dézsmafizetés, illetve a megváltás lehetősége. A bihari részen holdanként vagy 2 octuale-1 (20-22 liter), vagy 12 dénárt kellett fizetni. A sarlóval aratott gabona legnagyobb csomója az asztag (acervus) volt. A dézsmabúzát több helység egy kijelölt helyre, az úgynevezett asztagrakó helyre (loca acervorum) szállította a dézsmagabonát. A bihari részen többek között ilyen asztagrakó hely Darvas volt. 1587-ben mindössze 28 kalangya, 1588-ban 12 kalangya és 8 kéve sarlóval aratott búza került a darvasi dézsmaasztagba az egész rétközi járás területéről. Ez az adat is mutatja, hogy nem csak a területünkhöz tartozó 15 helységben, de a járás egész területén csak igen csekély mértékben használták a sarlót. 1 6 Terméseredményekre vonatkozó konkrét adataink csak a Vésztő környékén levő jobbágygazdaságokra nézve vannak. Ezek az 1560. és 1561. évből fennmaradt triturációs jegyzékek közvetlen adatokat szolgáltatnak néhány helység jobbágygazdaságának eredményeiről. Az eredmények értékelésénél azonban figyelembe kell vennünk, hogy ezek éppen azokból az évekből valók, melyekben - más forrásokból tudjuk - a Gyula környéki falvakban egymás után több éven át aszályos időjárás uralkodott. Amint a táblázatból látjuk, a terméseredmény átlaga kalangyánként 0,37 simándi köböl. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ezek a cséplési jegyzékek éppen a legaszályosabb esztendőkben készültek. Továbbá tudjuk azt is, hogy a dézsmaaszta408
