Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez

ládfő. Ennek alapján a helység lélekszáma - 5-ös családszámokat feltételezve 150-170 körül lehetett. A három - időben egymáshoz legközelebb álló - összeírás Cséfány esetében is a jobbágyok nagymértékű fluktuációját, az egyik évről a másikra változó termelési lehetőséget mutatja. (Táblázat az előző oldalon.) Feke Gergely az egyetlen, aki mind a három összeírásban szerepel. 1588-ban 1,5 hold (jugera) után szolgáltatott dézsmát, 1590-ben 1 bárányt adott dézsmába, melynek alapján feltételezhetjük, hogy olyan juhállománnyal rendelkezett, melynek évi szaporulata 11-12 bárány volt. Az urbáriumban egésztelkesnek van megjelölve. Esetében a megelőző évekbeli terméseredményei alapján is az urbáriumban meghatározott egésztelkesek kategóriájába tartozott. Hat olyan jobbágy van, akik a gabonadézsmajegyzék szerint 1588-ban 1-1,5 hold után dézsmáltak, az urbáriumban is ennek megfelelően egész, illetve a féltelkesek között vannak. Kilenc jobbágy csak a tatár pusztítás utáni összeírásban van benne, 8 pedig csak az 1588. évi dézsmajegyzékben. A Cséfány helységre vonatkozó forrásokból is nyilvánvaló tehát, hogy a XVI. századvégi háborús időszakban egyik évről a másikra milyen változó volt egy-egy jobbágygazdaság termelőképessége. A jegyzékekből való kimaradás egyik fő okát mégis csak abban kereshetjük, hogy a jobbágy gazdaságok az egyik évről a másikra elvesztették termelőképességüket és adóképtelenekké váltak.

7 Amint láttuk, az összehasonlítás eltérő eredményt hozott, mind a jobbágyok termelési erejét, mind az adózó családfők és a portaszámok egymáshoz való viszonyát tekintve. A különböző összeírások, mind a benne szereplő nevekre, mind a jobbágyok gazdasági kategóriájára vonatkozóan olyan változásokat mutatnak (egyelőre általunk meghatározatlan okokból), hogy meg kell állapítanunk: a portális összeírások, a földesúri összeírások és a dézsmajegyzékek összevetése sem nyújt biztos alapot sem a jobbágyok gazdasági erejének, sem a népességszám megnyugtató módon való tisztázásához.

8 A dica- és dézsmajegyzékek forrásértékével foglalkozó munkák megállapítása szerint „ ... a dézsmajegyzékek teljesebb képet adnak egy-egy község lakosságáról, mint a dicajegyzékek".

9 Megkíséreljük tehát a rendelkezésünkre álló gabonadézsmajegyzékek alapján hozzávetőlegesen megállapítani területünk népességszámát a vizsgált időszakban, illetve annak egy-egy meghatározott esztendejében. A Békés megyei tizedjegyzékben szereplő községekre vonatkozóan az 1563. esztendőben látszik legteljesebbnek a jegyzék. Ekkor a 7 helységben 239 családfőt találunk. A gabonatizedjegyzékek békés időben - IIa Bálint megállapítása szerint - a dézsmaköteles lakosság 95%-át tartalmazzák, háborús időben ennél kevesebbet. Mivel azonban mentesek is voltak, és lakhattak a helységben nem úrbéres földön gazdálkodó nemesek is, a családfők számához io%-ot hozzászámítva, a családfők számát 263-ban állapíthatjuk meg. A megadott családfők számát 5-tel szorozva a lélekszámot 1315-1500-ban állapíthatjuk meg a Békés megyéhez tartozó részen. A Bihar megyei Rétközi dézsmakerülethez tartozó 17 helységből az 1588. évi gabonadézsmajegyzékben csak 15 helység szerepel, mert ekkor Bucsa és Kisharang már lakatlan volt. A dézsmajegyzékekben szereplő összes családfő 340. Hozzászámítva io%-ot a mentesekre és a kimaradottakra, 374 családfővel számolhatunk. Ennek alapján az előbb is alkalmazott 5-ös szorzószámmal a Bihar megyei rész lakosságának népességszámát 1870-2000 között állapíthatjuk meg. Tehát a mai szeghalmi 404