Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Benda Kálmán-Wellmann Imre: Emlékezés Szarvason dr. Hanzó Lajosra, halála 10. évfordulóján

Az 1863-i nagy ínség idején például a szegény emberek seregestül járták a pusztákat, hogy munkát találjanak s ne kényszerüljenek lopni vagy rabolni puszta életük fenntartására. A szarvasi szolgabíró közmunkát sürgetett számukra, mert - mint jelentette - „ha ezen az éhség miatt elkeseredett néposztály az engedelmesség bilincseit szétszaggatja, oly áradássá növi ki magát annak rakoncátlan fellépte, hogy minden útjában netáni akadályt szétrombol". A népesség növekedésével a nincstelenség, az elszegényedés tovább fokozódott, s főképp az orosházi és a sárréti járásban mindinkább kibontakozott a földmunkás- és szegényparaszt-mozgalom. Bármily fontos eredményekbe is engedett rövid bepillantást ez a vázlatos összefoglalás, mindez távolról sem meríti ki a tanulságokat, melyeket Hanzó Lajos helytörténeti kutatásai nyújtanak számunkra. A mezőgazdaságról s a föld népéről rajzolt képet további tanulmányok kerekítik teljesebbé, a feudalizmus kori árutermelésről és iparfejlődésről Békés megyében, továbbá az iparfejlődés néhány kérdéséről Békés megyében a XIX. században. Az elmondottak után nincs benne meglepő, hogy ezúttal is a kutatás által addig erősen elhanyagolt területen vállalkozott nemcsak a földerítés munkájára, hanem, alapos, elmélyedéssel, a fő fejlődésvonal megrajzolására is. Plasztikusan tárta az olvasó elé: a török időkben elpusztult tájon hogyan alakult ki lassanként, a mezőgazdasággal összefonódva s főképp szegény rétegekhez kötötten, a kézművesség, hogyan kötötte meg ennek továbbfejlődését a céhszervezet, s végül, főképp a kiegyezés idejétől fogva, a vasútépítés s a tőkebehatolás nyomában, hogyan vezetett az út manufaktúra- és gyáralapítások felé. S ezzel még mindig nem ejtettem szót tudományos munkásságának zárókövéről, „A Körösvidék agrárfejlődése a XVIII. században" c. kéziratban maradt kandidátusi disszertációjáról, melyet szinte a halállal versenyt futva hozott tető alá, de megvédeni, fájdalom, már nem tudott. Messzire vezetne a terjedelmes mű méltatása. De hadd jegyezzek meg legalább annyit, hogy számos vonatkozásban, így a felhasznált sokrétű forrásanyag gondos felsorakoztatásában, a helytörténész-elődök munkásságának körültekintő mérlegelésében, a Körös menti táj török utáni képének rendkívül érzékletes rekontsruálásában, a paraszti társadalom rétegeinek helységenként való elemzésében joggal állítható példaképp helytörténeti kutatóink elé. A disszertáció utolsó fejezete méltán épül Tessedik Sámuel tevékenysége köré, kinek egyéniségében, a gyakorlat mestere mellett, ritka egységben forrt össze a pedagógus és a kutató. Nem magától értődő dolog-e, hogy Tessediknek gazdaságtudományi munkásságába is belemélyedt Hanzó Lajos, akiben - mint arra számos bizonyságot vonultathattam föl az előzőkben - ugyancsak szerencsés szintézisre talált a tudós és a nevelő? Amikor, biztos alapvetésül, Tessedik kiadatlan iratainak publikálásához látott, a pedagógiai jellegűek mellett gazdasági vonatkozásban is nagyértékű műveket tett közzé, rendkívüli szolgálatot téve ezzel a Tessedik-kutatásnak. Példaadóan széleskörű tájékozottsága tette azután képessé arra, hogy Tessedik, az új utakon járó nevelő alakja mellé a gazdasági és társadalmi reformerét szoros kölcsönhatásban zárkóztassa fel. „Tessedik gazdaságtudományi nézeteinek forrásaihoz" s „Tessedik és az európai gazdaságtudomány" c. tanulmányaiban, egész kutatói egyéniségéhez híven, új forrásoknak: Tessedik megmaradt könyvtártöredékének s a nagy újító abba írt bejegyzéseinek a vizsgálódásba való bevonása alapján szögezte le, hogy Tessedik mindvégig kora gazdaságtudományának legmagasabb fokát képviselte, s a nyugati vívmányok puszta átvevője helyett azok továbbfejlesztőjét kell látnunk benne; egyedülálló nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tudomány korántsem volt öncél számára, azt szarvasi intézetében a gyakorlattal ötvözte 395