Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Ortutay Gyula: Megnyitó Búza Barna gyulai kiállításán

Búza Barna: Május i-én ják, nem pedig az értelemnek a tiszta fényét, azt a tiszta fényt, miről Radnóti is úgy ír, hogy „hószín értelem", azt a tiszta értelmet, amelyet József Attila legmagasabbra becsült, azt a tiszta értelmet, amelynek élességével és kegyetlenségével szólt Csokonai és Petőfi is, Ady is, Babits Mihály, a magyar költészet minden nagy klasszikusa és minden nagy forradalmára. Az érthetetlenségnek ebben a kultuszában meg kell mondanom, Búza Barna is az érthetővel szól hozzánk azzal, amely tisztán és világosan beszél, pedig ő állandóan kísérletező, az anyag titkait vallató művész, alkotóművész ő, hiszen próbálkozik a morcos, kellemetlenkedő, nehéz kővel, a csodálatos fényeket villantó bronzzal, az oly annyira képlékeny és annyi gazdagságot adó fával - a megmunkálásban. Újabban megszerette a porcelánnak a ragyogását, a porcelánon keresztül kifejeződő artisztikumot is, humort is. A nagy monumentális plasztika iránt ugyanolyan vonzódás él benne, mint a portretirozás iránt vagy a kisplasztikának tért robbantó, a tért gazdagon összefogó, szigorú kompozícióban foglalt módszerével. Játszik az anyaggal, játszik a térrel, és ugyanakkor tiszteli az anyagnak a belső törvényeit, és tiszteli mindazt, amire a tér tanítja a művészt, és tanít bennünket, s ugyanakkor az egyensúlynak, a harmóniának, a tisztaságnak olyan finom szépsége öltözik műveibe, hogy nem tudok más kifejezést használni, csak a boldogságnak, az eufóriának, a jó tisztaságnak az érzéseit ébreszti bennünk. 372