Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

szabály egyébként szentesítette azt a korábbi gyakorlatot, miszerint a hegybírót hat tagú választmány segítette munkájában, döntéseiben. (A tavaszi választó gyűlés után a hegybírót a választmány tagjai, a hegykassza terhére, 2-3 liter bor mellett köszöntötték.) A hat tagú választmány főleg a döntések előkészítésében segítette a hegybírót, az operatív munkát egyedül végezte. A hegybíróra hárult a szőlőgazdák képviselete az uradalmi, később pedig a pusztaszenttornyai elöljáróság előtt, rá várt az uradalom, majd a község döntéseiről való tájékoztatás, a dézsma és az adótartozások rendezésének felelőssége, az adásvétel hatósági lebonyolításának ellenőrzése, a kert külső védelme és belső rendjének biztosítása, a csősz irányítása és különféle írásbeli munka (a hegy iratainak és számadásainak vezetése, nyilvántartása stb.). A hegybírótól megkívánt tennivalók jelzik, hogy a tisztségre tiszteletben álló, megbízható, rendes gazdát vettek számba, akire a közös és egyéni érdekek képviseletét rábízhatták. íratlan szabály volt, hogy hegybíró csak a gazdák közül kerülhetett ki, a csősz viszont mindig külső személy lett. A feljegyzésekben két olyan évvel találkozunk, amikor a szőlőhegy „kéntelenítet egy új hegybírott választani" (1854, 1883), mivel a „volt Hegy Biro a hivatalról lemondot". A hegybíróval szemben támasztott követelmények, a hegybíró hatásköre és munkája az uradalomtól való elszakadás után sem csökkent. Az 1876-ban kidolgozott Rendszabály azt mutatja, hogy az uradalomtól való elkülönülés után a hegy választmánya és maga a bíró teljes jogot kapott a szőlősgazdák érdekvédelmére. Az önállóság, a föld védelme túlkapásokhoz vezetett volna, ha Székáts József pusztaszenttornyai bíró a rendszabály jóváhagyásakor egy-két pontot nem töröltet/'

7 Tény azonban, hogy az Eötvös-uradalomtól való függetlenedés után a hegybíró szava, jogköre megnőtt, a bíró nagyobb hatáskört kapott a hegy életének irányítására. A hegybíró tisztsége a hegybeliek szemében - különösen a kert múlt század végi élete során - hivatali rang volt. Ezt különböző formában ki is nyilvánították: ,,a Hegy Biro a hivatalról lemondot", a csősz viszont „Csöszi szolgálatt jábol el mozdítatott" stb. A szőlőhegy telepítésekor a hegybíró a fizetés mellett „az Uradalmi Tisztség részéről" is kedvezményt kapott: 18 akó után „járandó dezma adástól felmentetik" (Rendszabások 1832.). Arra nézve, hogy az évek folyamán a kedvezmények hogyan alakultak, hogy a hegybíró az uradalomtól kapott kedvezmény megszűnése után milyen térítést kapott a gazdáktól, nincs adat. A csősz béréről és juttatásairól több adat fennmaradt. Csőszök, kerülők, éjjeli őrök az uradalmakban és más szőlőskertekben is szolgáltak. A Rendszabások 12. bekezdése a tulajdonosok kötelessége közé sorolta a csősz beállítását „közös költségen hóid szerént leendő felosztás mellett". A csősz fizetését, természetbeni járandóságait ugyanitt állapította meg az ispán a következők szerint: „minden Jugerumtól kap egy fél véka búzát - egy negyed részes kosár árpát és kész pénzben 18 krt. A Tkttes földes Uraság részéről pedig 1 láncz kukoricza alá való földet, és puska por fejében 1 forint p. p. az az ezüst húszast." Az uradalom mentesítette ezen felül 9 akó bor után járó dézsma adása alól. A számadáskönyv egy 1852-es bejegyzése szerint sem a fizetés, sem a természetbeli járandóság nem változott az évek során. A csősz tartásával kapcsolatos minden terhet a hegybeliekre hárított az uradalom. A 87 holddá bővült hegybe, az 1840-es években csőszházat építettek az 342