Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

idill. Az egyik ok az volt, hogy Rosti halála után az uradalom részéről semmilyen tnegértést, méltányosságot nem kaptak tehermentességi kérelmeik teljesítéséhez. Eötvös közéleti elfoglaltsága és gazdálkodásában való tapasztalatlansága miatt nem foglalkozott a birtok gazdálkodásával, az ispán pedig - saját haszna miatt is - következetes volt a földadó, a bordézsma és a gyümölcsös után járó pénz behajtásában. Kiábrándultan tapasztalták, hogy évről évre ismétlődő kérésük ellenére sem könnyít rajtuk az uradalom. Az 50-es években újabb események gyorsították a gazdák szándékát. Már utaltunk arra, hogy több szőlősgazda szántóföld közvetlen bérletének lehetőségét kérte Eötvöstől. Szántót akartak bérelni a pusztán, közel a szőlőhegyhez, akár szőlőföldjük árán is. Az uradalom azonban - éppúgy, mint a közeli Károlyi birtokon /l

0 ezután is inkább a gazdag parasztoknak vagy tőkés bérlőknek engedte át a földet, egy tagban, kevesebb kockázattal. A hegybeliek már idézett folyamodványa utal a nagybérlők kegyetlen harácsolására, a duplájára emelt bérleti díjra, a két évi földbér egy összegben történő lefizettetésére stb/'

1 A többségében egy, másfél hold szőlővel bíró orosháziaknak, érthető, hogy a közvetlen bérlet jelentett volna segítséget. Ismétlődő kérésüket azonban figyelmen kívül hagyta az uradalom. (Valószínű, hogy a beadvány nem jutott el Eötvöshöz, vagy a megye válaszolt rá? - pontosan nem tudjuk. Az 1850-es évek végén, az áttelepítés három évében átmenetileg elült a gazdák bérleti problémája, 1862. január 1 -tői, a két terület használatának lejártával azonban újra előkerült. A bérlők elleni tiltakozásul nem fogtak fel másodkézből földet. A puszta más részén sem, pedig Rudnyánszky, Mikolay tiszteletes, Tomcsányi igaz, a szőlőhegytől távol, ugyanebben az időben hirdetett bérletet „feles míveletre is, pénzért is."

/'

2 Ezt azonban politikai-gazdasági és közlekedési-szállítási okok miatt is elvetették. Az uradalom többoldalú szenvtelensége arra kényszerítette a többségében szegény orosházi gazdákat, hogy lehetőség esetén függetlenítsék magukat az uradalomtól. A szőlőhegy áttelepítése és az adóközség létrejötte segítette törekvésük valóra váltását. A kert telepítése, élete Az 1830-as keltű adásvételi szerződés első cikkelye a szőlő telepítésének módját szabályozta. „Minden hóidból 1000 négyszögölet be kell ültetni jó féle szöllö venyegékkel, ölére 10 tőkét számíttván: - 100 négy szögöli pedig fent maradjon szüretelő helynek, vagy sajtoló háznak." Az újabb 40 kishold adásvételéről szóló szerződésbe a fenti bekezdés változatlanul átkerült. Rámutattunk már arra, hogy a gazdák az első időben betartották a szerződésben foglaltakat, de arra nincs adat, hogy a „jó féle szöllö venyegek" pontosan milyen fajtákat jelöltek. Valószínű, hogy többségében direkttermő borszőlőkkel telepítették be a hegyet. Az adásvételi szerződés 4. bekezdése viszont a dézsma kapcsán egy fontos közvetett adatot szolgáltat a telepítésre vonatkozóan. „Hét egész egy más után következő esztendőkig ingyen és szabadon birhattya minden gazda a maga szöllöjét, de a nyóltzadik az az 1837

dl

k esztendőtől kezdve a Termésnek 9

d,

k része fog adódni az Uraságnak ..." A contractus szövegéből világos, hogy a bordézsmát a telepítés első hét évében nem szedte az uraság. Ennek pedig az lehet az oka, hogy 7 évet számítottak a szőlő termőre fordulására, amiből viszont arra következtethetünk, hogy a szőlőhegy első telepítése 340