Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

Az akció, ahogy szokás reakciót szült. Ellenmozgalom indult meg község és megyeszerte azzal a céllal, hogy a kondorosi csárda továbbra is csárda maradjon, azokkal az érdekes építési és népi sajátosságokkal, amelyeket a közelmúlt évtizedei adtak neki és amelyek a magyar költészet históriájába is belekerültek .. . A két tábor már méregette egymást és megkezdte az érvekkel való harcot. Az előző érv a paragrafus. Erre az ellenfél azt feleli, hogy a kondorosi csárda már akkor megvolt, mikor a község még nem létezett és épp ez a pusztaságban üdülést nyújtó oázis volt a mag, amely köré a község épült. A paragrafus tehát a csárdára nem vonatkozik, mert nem a csárda épült az iskola és a templom mellé, hanem az utóbbi került kelleténél közelebb a csárdához. Hivatkoztak a csárda múltjára, ennek az érdekes múltnak megéneklőire, szóval mindarra, ami a kondorosi csárdát az Alföld sok csárdája közül híressé és emlegetetté tette. Erre az érvelésre is lehet felelni. Hagyjuk a romantikát, mondják - mert semmi értelme sincs annak, hogy a mai modern világ tisztelettel nézzen egy csárdára csak azért, mert az rablófészek is volt valaha. Tehát igenis: csukjuk be a kondorosi csárdát. Lett erre nagy ribillió Kondoroson, ahol emberemlékezet óta egyedüli nevezetessége a falunak a híres csárda, amelyben valamikor az Alföld leghíresebb szegénylegényei mulattak, amíg a pandúrok lovának dobogása nem hallatszott. Hát ezt a csárdát, amelyhez a régi Magyarország egy kortörténeti emléke fűződik, nem akarták hagyni a derék kondorosiak. Jegyző, községi képviselő, a falu apraja-nagyja apellált a pénzügyigazgatóság rendelete ellen, amelyben egy tollvonással meg akarták szüntetni ezt a betyárromantikával teli helyet. De nemcsak apelláltak, hanem száz tagú deputációban járultak a miniszter elé, hogy az instanciának nagyobb legyen a nyomatéka . . . A keletre néző tornác. Nyáron, jóidőben itt van ma a kiszolgálás 318