Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tánczos-Szabó László: Az elmúlt száz év népesedésének fontosabb szakaszai és a változások térbeli tükröződésének sajátosságai Békés megyében

üteme (7,1%) - a vizsgált időszakban először - jóval a megyei átlag (-0,8%) fölé került. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy a magas arányszám kialakulását nagyban elősegítette a háborút követő kiindulási állapot, amikor is a városlakók aránya az egész száz évet figyelembe véve a legalacsonyabb volt a megyében. Ezért csupán a számokat vizsgálva talán túlzottan is látványos e tíz esztendő növekedési üteme. A II. B) szakaszban - ha nem is az előzőhöz hasonló nagyarányú növekedéssel - újabb minőségi ugrás következett be a városok népesedési ütemében. Növekedési rátájuk - jóllehet a magyar városok mutatóját még most sem érte el - ekkor először lépte túl hazánk átlagos növekedési ütemét. Az ipari munkahelyekre történő intenzív ingavándor-forgalom (Dövényi Z.Simon I. 1974., Simon I. 1974.) pedig a lakosság további koncentrálódásának irányába mutat. 3. 1. 3. Az országos településhálózat-fejlesztési kencepció által kijelölt központok népességszámának alakulása A vizsgált időszak egészét tekintve e települések össznépességből való részesedésükből 3,1%-ot vesztettek, a többi község „javára", s a növekedés aránya is több mint 10%-kal az országos alatt maradt. (2. táblázat.) Ez az általános kép a népesedési szakaszok között a növekedési ütemben meglevő, lényeges differenciákat rejt magában - mint azt a megye és városok tárgyalásánál láttuk. a) A központok népességnövekedése 1870-től ig4g

Jig A felszabadulás előtti időszakban a központok növekedése a városokéval megegyező ütemű, s a megye népességéből való részesedésük 8,7%-kal csökkent. Fejlődésükben a városokéhoz hasonló jellegzetességek jórészt annak köszönhetők, hogy csoportjuk - mint bővebb kör - magában foglalja a városokat, melyek e kategóriában nemcsak nagyságukat tekintve, hanem szám szerint is dominálnak. Érthető tehát, hogy mivel a többi településsel szemben a városok ebben az időszakban nem játszanak kiemelkedő szerepet a népesség koncentrálásában, az itt tárgyalt központok valamivel ugyan bővebb köre is hozzájuk hasonló tendenciákkal rendelkezik a növekedés nagyságát illetően. b) A központok népességnövekedése 1949-től 1970-ig A II. szakasz két évtizede alatt a központok 8,0%-kal növelték népességüket, így a megye lakosságából való részesedésük 37,6%-ról 42,9%-ra emelkedett. (5. táblázat.) E növekedésben azonban jelentősebb szerepük csak a városoknak volt, ugyanis a szóbanforgó kategóriában szereplő községek mindegyikének csökkent a lakossága, amit a népességet leginkább tömörítő, számottevő ipar hiánya is magyaráz. E jellegzetesség néhány központi település esetében (Gyoma-Endrőd, Szeghalom, sőt a döntően mezőgazdasági jellegű Békés város esetében is) egyre élesebben rajzolódik ki, ami a településhálózat fejlesztési koncepcióból eredő elképzelésekkel nincs összhangban. Hogy e központok mégis a megye népességének 1960-ra csaknem 40%-át, 1970-re pedig már 42,9°/o-át magukban foglalták, az egyrészt a városok többségénél meglevő magasabb növekedési ütemnek köszönhető, másrészt annak, hogy az itt szereplő egyéb központi települések né289