Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

Napjaink réprajztudományát nem elégíti ki a leírás. Az életmódok, életmódváltozások vizsgálatára törekszünk a jelenségek lehető legszélesebb társadalmi összefüggéseinek feltárásával. A jelenségek időbeli elrendezése, a történetiség érvényesítése mellett, a funkciók vizsgálatán, a funkciók összefüggésein át, a funkciórendszerek megállapításán, elhatárolásán túl a struktúra megismerése a cél. Ez a társadalmi szempontú néprajzkutatás különös tekintettel van a gazdálkodás, általánosabban a termelés viszonyaira és ezért a néprajzban eddig kevéssé használatos módszereket is, például statisztikát, stb. alkalmaz. Az általános megismerésére és nem az egyedi szemmeltartására törekszik, ezért a mennyiségi tényezők feltárásával a lehető legnagyobb mértékben exacttá akar lenni. Feltételezi az élet minden területén és megnyilvánulásában a tudatosságot és ebből következően a rendszert, az egységet is. Lehet, hogy ezeknek a szempontoknak, módszereknek az érvényre juttatása kevésbé színes világként állítja elénk a népéletet, viszont a tudománynak nem is az a célja, hanem az, hogy a valóságot mutassa be. Derítse fel a törvényszerűségeket, a részismeretekből általánosítson. Ilyen vonatkozásokban az egész magyar néprajztudománynak sok tennivalója van, természetesen a Sárrét vonatkozásában is. Maga a táji kutatás, a nagyobb egységben való látás is új vonás. A kultúra integrálódása egyenesen megköveleti, hogy legalább tájakban gondolkozzunk és hogy a tájakat általában egymással, de legalább az azonos földrajzi, gazdasági-társadalmi feltételekkel-fejlődéssel bírókat összevessük. A táj fogalom jelen esetben valóságos tájat jelöl ugyan, de nem szükségképpen. Például a palócság kevésbé földrajzi táj, mint inkább etnikai csoport. A néprajzi tájkutatás, a tájakban való gondolkodás egyike a legmodernebb etnogtáfiai módszereknek. Örömmel kell számot adnunk arról is, hogy az ilyesfajta összegezésre és új kutatási célok kitűzésére, az új vizsgálódási módszerek elterjesztésére itt, a Sárréten, minden más helytől, területtől eltérően erős társadalmi igény merült fel. Részben ennek a széles körű, egyre növő igénynek a kielégítésére került sor a Sárréti Néprajzi Tudományos Ülésszak megrendezésével, de a szakterület lelkiismeretének megnyugtatására is. Mert néprajztudományunk éppen az előbb elmondottak miatt különös felelősségérzettel eltöltve figyelte a Sárrét kutatásának alakulását. Számot adni akarva erről a Tudományos Ülésszakról Kovács Máté szavai jutnak az eszünkbe, amiket a Csomor-féle honismereti bibliográfia (1972.) elé írt. „Mint a mai fejlett társadalmak tagjai általában - írta - mi is egyre tudatosabban hármas kötöttségben élünk. Mind többen és rendszeresebben tájékozódunk a nagyvilág s az emberiség életének eseményeiben. Mind többen és jobban igyekszünk áttekinteni országunk és népünk életének egészét, fejlődésének céljait, eredményeit és nehézségeit. Egyre többen és szervesebben benne élünk szűkebb környezetünk: szülőföldünk, lakóhelyünk, munkahelyünk kis világában." Ennek a Kovács Máté emlegette hármas kötődésnek a szorítását mindannyian érezzük. Az utóbbi időben örvendetesen fellendült és a dilettanizmusból szerencsésen egyre inkább kiláboló honismereti-helytörténeti mozgalom eredményei a legjobb bizonyítékok arra, hogy a „hármas kötődés" harmadik tagja, a szülőföld, a lakóhely, a munkahely kis világa iránt milyen nagy érdeklődés támadt. Az érdeklődés szemünk láttára konkretizálódik messze- és szertevivő igényekben. Napjainkban már tömegek igénylik a szülőföld, a lakóhely, a munkahely minél jobb, minél szélesebb körű és ami egyáltalán nem lényegtelen; egyre mélyebb megismerését. A megismerésnek tudatformáló ereje van s ebben rejlik végeredményben a honismereti-helytörténeti 258