Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

összefoglalását tekinti hangvételnek. A többi tanulmány ahhoz kapcsolódik vagy azt dokumentálja. Ez helyes és célirányos szerkezetre mutat. Legerősebben Hentz Lajos fejezetei kapcsolódnak Szilágyiéhoz a mezővárosi közösség kultúrájának feltárásával. Ennek kapcsán tért ki arra a kérdésre Barabás Jenő, mennyiben tekinthető mezővárosnak Mezőberény. A valóságos helyzet nem volt azonos a jogállással, az etnográfus számára egyértelműen parasztpolgári mezővárosi kultúra állapítható meg Mezőberény múltjában. Ez legjobban Hentz Lajos építészeti és viseleti dolgozataiból derül ki. A néprajzi fejezetekben két alapvető kérdés vizsgálatától várt választ Barabás Jenő. Az egyik a miliő-szerep, amely kevésbé kapott megvilágítást. Nem elég hangsúlyos a XVIII. század első felében Berénybe érkező németek és szlovákok kultúrájának átalakulása az eltérő környezetben (sárfalú házak, tésztás ételek). Jobban kirajzolják a fejezetek az etnikumok egymáshoz igazodásának folyamatát. Az egybecsiszolódás útja elég sima volt Mezőberényben, az életmód egysége alig félszázad után észrevehetően alakult. Bővebben kitért - részben Orosz Istvánnal vitatkozva - a XVIII. század első felében dívott mezőberényi határhasználatra. A monográfiában négy szerző is érinti ezt a fontos kérdést, de az ellentmondásos és részben megtévesztő források miatt nem tudták egyértelműen eldönteni. A II. József idején készült katonai térképszelvények elemzése alapján kifejtette: A berényi határ nyugati részén ekkor kb. IOO tanya volt már, ami a nyomásrendszer létét kizárja. Lehetséges azonban a szállásföldön a parcellás ugarrendszer alkalmazása ebben az időben. Hozzátette még, hogy a tanyásodás az 1740-es években indult meg a berényi határban. Véleménye szerint a XVIII. században a mezőberényi jobbágyság az adott viszonyok között a legfejlettebb paraszti gazdálkodást valósította meg (kaszás aratás, kötetlen szénakezelés, nyomtatás, külterjes állattartás), amely a dombvidéki uradalmi szisztémánál magasabb szintű volt. A táplálkozást és a szokásanyagot feldolgozó fejezetek kapcsán kifejtette: Az etnikus kapcsolatok megvilágítása ilyen módon csak részben sikerült. Nemcsak azért, mert a szerzők szempontjai bizonyos mértékig eltértek egymástól, inkább amiatt, hogy a jellegzetesnek tartott nemzetiségi ételek nem jellegzetesek, egymástól vették át azokat. A szokásanyagban a felötlő jelenségekre ügyeltek a szerzők, az ünnepkörök szokásait részletesebben is leírhatták volna. Bizonyos terminológiai pontatlanságok is előfordulnak. Végül két szubjektív kívánalmát mondta el: A berényi lakosság betelepedési adatait rögzítő 1760. évi összeírás és további határtérképek közlését szívesen vette volna. Dr. Juhász Antal, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője, a „Tápé története és néprajza" c. kitűnő monográfia szerkesztője, először saját szerkesztői tapasztalataiból indult el, összehasonlítva a két vállalkozás céljait, a rendelkezésre álló kutatói kapacitást. Tápéval 30 szakember foglalkozott, köztük több volt a hivatásos, mint Mezőberényben. A berényi vállalkozás modellt kínál más városoknak is - mondotta -, ha a lokálpatriotizmus, a vezetés igénye és a szakértelem megvan. Kifejtette, hogy egy jó monográfia születéséhez legalább öt év szükséges. A mezőberényi monográfia 12 szorosan vett néprajzi fejezetét - a II. kötet címéből is következtetve - a történeti vizsgálat szolgálatába állított dolgozatoknak tekintette. A dél-alföldi tájba való kitekintés feladatával Szilágyi Miklós fejezete birkózott meg igen kiválóan - állapította meg. Szilágyi munkája jelentős tudományos nyereség, tanulságai túlnőnek a monográfia keretein, módszere modell lehet a hasonló települések feltárásánál. 254