Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

rasztság társadalomrajzával, gazdálkodásának és településviszonyainak elemzésével, a szövetkezeti társulások megismertetésével, a felszabadulás után pedig ezek mellett a szocialista mezőgazdaság kialakulásának és fejlődésének nagyon világos és lényeglátó tudományos feltárásával, a technika és a mezőgazdaság kapcsolatának sokoldalú kibontásával - mindig a legégetőbb, a legtöbb gyakorlati tennivalót kívánó kérdésekkel - foglalkozott. Munkássága elsősorban a parasztsághoz kapcsolódik, de egyetemes igényű és távlatú is, ugyanazt a „népben-nemzetben gondolkodást" testesítette meg a társadalomtudományban, amit Veres Péter képviselt a közéleti felelősséget vállaló szépirodalomban. Mi, alföldiek, a jelzett kiemelkedő értékeken túl külön is tiszteljük Erdei Ferencet azért, hogy az ország évszázadokon át érdektelennek, súlytalannak tekintett része, az Alföld gazdaság- és társadalomtörténeti, továbbá településföldrajzi és településhistóriai kérdéseit a magyar tudományossággal és a közvéleménnyel szenvedélyesen megismertette. S nemcsak megismertette ritka szintetizáló képességgel kialakított és képviselt koncepciója s annak legfontosabb eleme, az alföldi mezővárosok funkciójának komplex feltárása - révén, hanem állandóan gondja volt arra is, hogy e sajátos adottságokat, körülményeket a politikai és gazdasági vezetéssel, a tervezéssel közölje, figyelembe vétesse. A Tessedik Sámuellel indult és a két világháború között újraéledt „Alföldtudományba" Erdei Ferenc könyvei (A makói parasztság társadalomrajza, Futóhomok, Magyar falu, Magyar város, Magyar tanyák, Parasztok, A magyar paraszttársadalom) vittek irányító és ihlető szemléletet. Az Alföld-kutatásban addig sem volt uralkodó a romantikus parasztábrázolás, de a sok jó részletmegállapítás gyakran keveredett illúziókkal, a felszíni jelenségek leírása az alapvető kérdésekkel. (Mint pl. Gesztelyi Nagy László vagy Kaán Károly egyébként igen értékes munkásságában.) Erdei a történelmi materializmus iránytűjével, mindenkinél gazdagabb személyes tapasztalatokkal s amellett páratlan tehetséggel, invencióval nyúlt a bonyolult Alföld-problematikához is, s alig harmincévesen ma is érvényes - mindössze néhány részletében túlhaladott - rendszerbe foglalta, amit az ország e feléről tudnunk kell. Munkái olyan egyértelműen bizonyították elvi megállapításait, hogy megjelenésüktől kezdve az Alföldről más felfogásban írni nem is lehetett. Alapjában véve ma sem lehet. Ma is először az ő könyveit veszszük kézbe, ha az Alföld vagy annak bármely része lényeges történeti kérdéseiről vagy akár mai gazdasági, településfejlesztési, társadalmi problémáiról akarunk szólni. Erdei munkásságának ezt a rendszerteremtő, alkotva összegző jellegét erősítette az a társadalomátformáló, forradalmi töltésű politikai indíték, amelyről már említést tettünk. Veres Péter a Magyar város kapcsán fejtette ki, hogy Erdei „lényegkutatást és öntudatteremtést" csinált. Darvas József 1942ben azt írta: Ha a falukutatóktól a tudományos igényt kérték számon, Erdei volt az, „akire legtisztább példaként hivatkozhattunk." Az elmondottakkal kívántuk bizonyítani, hogy Erdei munkássága a magyar társadalom- és gazdaságismeretben kiemelkedően értékes, a sajátos hazai viszonyokra alkalmazott, maradandóan aktuális egységet jelent. Közkinccsé tétele nagyon sürgető. Ezért kell örömmel fogadnunk könyveinek, tanulmányainak, cikkéinek újrakiadását, rendszerezett közzétételét. 1973-ban látott napvilágot Fehér Lajos előszavával, Fekete Ferenc szerkesztésében az Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei (Kossuth Kiadó, 440 p.), s ugyanabban az esztendőben kezdődött el életmű-sorozata is az Akadémiai Kiadónál, először a Parasztok 244