Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az ínségenyhítő akció

A közgyűlés December utolján a két helyi szervezetünknek együtt ismertettem, hogy 17-ikén a pénzügyi helyzet nehézségei miatt az országos szövetség közgyűlést hívott össze. A múló évről nem akartam ismételgetni nehéz helyzetünket. Átéltük, tudtuk. Mint elnöknek azonbart be kellett számolnom az országos közgyűlésről, ahol az endrődi két helyi szervezetet képviseltem. Nem történt ugyan a közgyűlésen olyan különös, amire fel kellett volna készülnünk. Az a tény, hogy az ország területéről csak 33 helyi csoporttól és befizető helyről 38 küldött jelent meg és 18 helyi szerv levelet küldött, bizonyította: szegények a helyi szervek. A közgyűlés legfontosabb feladata volt a heti járulék rendezése. E napirendet Takács József titkár ismertette. „Szaktársak. Ma nehéz helyzetben tanácskozhatunk. Vigyáznunk kell minden szóra, tettre. Tudják, lapunkat szeptember 15-ikén belügyminiszteri utasításra betiltották. Október havában Raj ki Sándort, a szövetségünk kerületi titkárát Békéscsabáról kitiltották, mert a földmunkásokat szervezte. Szövetségünk már november 3-án akarta a közgyűlést tartani, de »államrendészeti szempontból« akkor nem engedték. Most sok utánajárás után végre összejöhettünk." Majd ismertette: a heti öt korona járulék, a pénz napról napra kevesbedő értéke folytán és ahhoz mérten is, hogyha mégis valahol van munka, a napszámot 228 koronával számolják, nagyon kevés. Javasolta: a heti tagdíj 20 korona legyen, a beiratkozási díj pedig 50 korona. A 20 koronából 4, az 50-ből 16 maradjon a csoportnál. Mindnyájan éreztük: a mai pénzhez képest ez nem sok. Az elszomorító az, hogy még az 5 korona járulék se jelentkezik sok helyi szervtől a központi pénztárba. Bizonyos, kevés község az, ahol a helyzet valamivel jobb lehet, mint nálunk. Meg kell mondani, nálunk is hiába van meg a jóakarat, ha még az idő is ellenünk működik. Hó se volt még annyi, hogy legalább egy napszámot hozott volna. Nemcsak engem foglalkoztatott a gondolat, hogyha még az 5 koronát se volt képes a téli munkanélküli időben befizetni minden társunk, hogy tudja majd a 20 koronát. Felszólalásomban javasoltam: vegyük tekintetbe a tényleges helyzetet, és csak márciusban, ha talán mégis lesz néha munka, tegyük kötelezővé a 20 koronás heti járulékot. E javaslatomat a hódmezővásárhelyi és a győri elvtársak is támogatták... A második napirendi pontot Szeder Ferenc és Papp Antal (Szentes) terjesztette elő: javaslatukra felhatalmazta a közgyűlés a központi vezetőséget, hogy gondoskodjék özvegy- és árvasegélyalap létesítéséről, erre szabályzatot dolgozzon ki és alkalmas időben léptesse életbe. A mi feladatunk most az, hogy erre dolgozzunk ki javaslatot mindkét alapszervezetünkben és azt összedolgozva minél előbb eljuttassuk az országos központba. Bár a szociáldemokrata párttól is volt ott vezetőségi tag, de se az, sem a szövetségünk vezetői, habár mind említette a földmunkásság sanyarú helyzetét, arról egy szó sem hangzott el, mit kellene tenni a szövetségnek, vagy a párt-, vagy az országgyűlési képviselőknek a helyzet javítására. Bár én és Szolnokról Tisza Antal helytelenítettük a meghunyászkodást, Szeder szaktársunk leintett, hogy vigyázzunk a szavakra is, ha nem akarjuk, hogy a meglevő csoportokat is szétverje az államhatalom és erősen hangsúlyozta: - Megteszünk mi mindent, ahogy lehet. De a lehetetlennel a szaktársak se próbálkozzanak. Ennyi volt a lényeges. 188