Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az ínségenyhítő akció

Ezért neveznek hát minket a csendőrök „munkakerülőknek" még akkor is, amikor munkát kérünk, mert ilyen a miniszter! Ez már a meggyalázás teteje! . . . - Nézzük tovább, szaktársak! - nyugtatott Nagy - tehát így folytatódik: „ .. . utasítottam az ellátatlanok összeírását intéző közegeket, hogy ebbe az összeírásba senkit fel ne vegyenek, aki közmunkák révén keresethez jut, de olyat sem, aki a neki felajánlott munkát nem vállalja el." A főispánoknak adott utasításban azt az érvet állította előtérbe, hogy „nemcsak emberbaráti és hazafias, tehát érzelmi szempontokról van szó, hanem a társadalmi rend és béke fenntartásáról is, amelynek megóvásához adományokkal és ingyenes munkával közvetlen személyes és vagyoni érdeke hozzájárulni mindenkinek, akinek van veszteni valója." Általános elvként mondták ki: „... aki a felajánlott munkát nem fogadja el, azt mindennemű segítségből kizárjuk." - Ezt érdemes megfigyelni, emberek, - szólt Lukács bácsi. - Finom ijesztgetés ez a vagyonosok és őket őrző kiszolgálók felé, és fenyegetés felénk. Benne van ebben a mondatban meglapulva az a félelem, ami 19-ben megmutatta nekik, mit tehetett volna a letaposott nép, ha itt is olyan vezetői lettek volna, akik nem hisznek a fondorlatos ígéretnek és menekülés helyett végigvezetik a harcot. Ez a véleményem emberek! - Az enyém is az, Lukács bácsi - sóhajtott Büngös Illés. - Hiszem is, feljön még a mi napunk! A sovány arcokról eltűnt a borús aggodalom, a biztató remény foglalta el helyét, a szavak mégis bosszúsak voltak: „Csak még egyszer foghassak fegyvert. ..! El kell jönni a végső leszámolás idejének ...! Élnek még az orosz bolsevikok ...!" - Bízzunk elvtársak és higgyünk: ... „Ez a harc lesz a végső . . ." még akkor is, ha győzelméig sokan elveszünk. - Nyugtattam az indulatot. - Ha nem bíznánk e bennünket éltető és vezető igazságban, akkor mi nem mi volnánk, hanem ők, akik közül éppen azért válunk ki, mert hisszük, hogy csak kemény harcokkal változtathatjuk meg helyzetünket. Na de nézzük tovább az ínségakció tervezetét. - Szomorú terv ez, szaktársak. De mégis meg kell ismernünk országosan is - szólt Nagy. -Nézzük, mit mutat az eddigi összeírás. Tehát: „a belügyminiszter vezetésében maradt 39 törvényhatóságból 192 669 egyént jelentenek olyannak, akit a mozgalom keretében a tél folyamán munkával el kellene látni. Fel is sorolja a 39 megyét. Békés megyében 24 000 olyan munkanélküli van. Ezenkívül jelez még 34 törvényhatósági és rendezett tanácsú várost, valamint a főváros környékét, melyek a népjóléti miniszter irányítása alá tartoznak az ínségenyhítő mozgalomban. Beismeri, ezek a számok még csak becslések szerint lettek összeállítva. A munkára képtelen ínségesek számait már szabatosabbnak tekinthetjük, mert az ő körülményeikben a munkaalkalmak kevesebb változást okoznak. A jelentések szerint számuk a mozgalom területén 176 877 főre rúg. Békés megyében 6000 ilyen embert jelez. - Szomorú tények ezek még akkor is, ha érzik, hogy ennél több az ellátatlan, a munkanélküli. Az ipari munkások helyzete is hasonló. Nem látom, mit lehetne itt tenni? - nézett rám Nagy. - Nagyon nehéz lenne, Nagy szaktárs, meghatározni, mit tegyünk, amíg nem látjuk, mit rejt magában az említett közmunka és az ínségenyhítő mozgalom. Az nem 186