Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

ültem, ahogyan láttam a többieket ülni a padban. És hangosan mondtam velök a karban az ÁBC-t. És kiköveteltem a felszerelést, úgy, ahogy Margitkának volt. Meg is vette édesanyám. És nevettek rajtam, hogy bölcsen járok iskolába az asztal alá. Tamási tanító bácsi figyelte a dolgomat, és egy szép napon így szólt: Gyere, kicsi, a padba! Megérdemled, hogy a többi sorában légy. És beültetett az első padba. Emlékszem, a bal szélen ültem, a kemence mellett, hogy télen meg ne fázzam. Karácsony el is érkezett, én hűségesen jártam az iskolába. Keserves sírásra kezdtem, hogy én nem kaptam karácsonyi értesítőt. Vigasztaltak, hogy majd hoz nekem a jézuska év végén. Elérkezett az év vége. Vizsgázni kellett. Tanító bácsi komoly leckét adott fel. Vizsgán össze-vissza kérdeztek, hol a pap, hol a tanítóm. És én meg tudtam a kérdésekre felelni. Ekkor a plébános úr volt az elnök, és azt mondta: Le kell vizsgáztatni ezt a gyereket. És beírt a Il-ik osztályba. Így lettem 6 éves koromban másodoszt. tanuló. Édesanyánk beteges lett, és nyári szünidőben elutaztunk Bihar m. tenkei gyógyfürdőhelyre. Édesanyám magával vitt engem. Velünk jött még jó aszszony, Szabó Ágnes néni és Tar Kovács Eszti néni. Én, mint gyerek, mindenen csodálkoztam. Először láttam életemben fürdőt, sok szobából állt. Emlékszem, barna és narancsszínű lapokból voltak a falak kirakva. Uszoda nem volt, csak hallottam, hogy beszélték, az is lesz. Ott láttam először szélmalmot is! Én, mint gyerekszokás, nagyon haragudtam a fürdő dr. bácsijára, mert mindég csalt, hogy megfürdet a közös fürdőben. Lehetett vagy 70 éves, kopasz nagy feje ás nagy pocakja volt. Emil bácsinak neveztette magát. Volt a telep udvarán egy rácsos nagy hinta, három karospad volt szembe benne, négy személyes volt. Ezen minden nap hintáztatott. Ketten felültünk, és ő hajtotta. Erre hajlandó voltam, de máshova nem tudott elcsalni. A fürdőtelep mellett lakott egy kedves család, Köteles Bálinték. Édesapánk katonakorában együtt szolgált vele. Gyulán katonáskodtak. Arra emlékszem, hogy mikor találkoztak, örömmel ölelték meg egymást. Édesanyám meglepődött ezen. Bemutatkozás után meghívott ez a kedves ember hozzájuk vasárnapi ebédre. El is mentünk. Nagyon aranyos szép kis kövér felesége volt Bálint bácsinak, és kedvesen fogadott, és nagyon finom ebéd volt. Mivel nem volt gyermekük, én roppant kedves vendég lettem. A néni minden nap kedveskedett, hogy magához szelídítsen. Mindent megmutatott, ami szép volt a lakásban. Emlékszem, az egyik szoba sarkában bársony karos dívány volt, és egyik sarkában egy magyarruhás baba ült, a másikban pedig román népviseletű baba volt. Én játszottam a két babával, míg ők beszélgettek kint a beüvegezett folyosón. Itt volt az ebéd is. Egyszer csak óriási sikoltozás, lármahangra kiszaladtam. De már akkor az ajtók be voltak zárva. És az üvegcsörömpölés felülmúlt mindent. Volt a Köteles bácsinak egy nagyszarvú magyar bikája, és ez elszabadult, megvadult, és összetörte a virágoskertet, nekirontott az üvegfolyosónak, de nem tudott bejönni, és kifutott az utcára, át az úttesten, berontott a fürdőtelepre, és ott a szabad táncteremben éppen bál volt, és berohant oda. Három lépcső magas volt ez a helyiség, itt mulattak a fürdővendégek. Ezek pillanatok alatt eltűntek, ki hová tudott. A nők sikoltoztak, a férfiak széket, asztalt ragadtak, úgy üldözték. A gyávábbak asztal alá búj-