Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

Szántó Józsefné Gera Erzsébet 1902-ben született, Újkígyós egyik vezető gazdájának a lánya volt, a falu elsőnek épült háza a család tulajdonában van, a község alapító tagjai közé sorolják magukat. Zavartalan, gondtalan gyermekkort vallhat magáénak szerzőnk, életének e szakaszában semmi szokatlan, kiemelkedő esemény nem történik, éli a korabeli gazdalányok hétköznapi életét. Az idillikus felszín alatt azonban súlyos dráma feszül, a paraszti életé. Szántóné, mint amiként Maiiga János írja az Emlékül hagyom utószavában a parasztírókról, önmagáról szólva objektív vagy szubjektív képet alkot szűkebb környezetéről, a paraszti életformáról, tükröt tart a századeleji paraszti sorsról, életmódról. S mivel egy vagyonos, a község egyik élenjáró gazdájának a gyermeke, szélesebb látókörrel tárul elénk a századelő Magyarországa parasztságának politikai, gazdasági helyzete, melyet mind társadalmi, mind gazdasági, mind individuális érvényesülés terén a meglevő feudális kötöttségek és maradványok keményen lebéklyóztak. Szántóné apja, Gera András Áchim L. András katonapajtása, politikai küzdelmének a szimpatizánsa volt. Mint módos gazda elérte azt a vagyoni szintet, mely révén a polgári érvényesülés további fokozatát megjárhatná, ha a feltörekvő „parasztot" nem gátolnák „az urak". Tizenkét hámos lova, három cselédje, két falusi háza, tanyája van, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy egyenértékű állampolgár lehessen a nagybirtokosok és más, egyéb rendű-rangú megyei urak szemében, tehát a társadalmi színtéren. Sorsa majdnem azonos Áchiméval, bár nem azon az úton kíván kitörni, mint Áchim. Áchim politikussá válik, de amiként Achimot - mint veszélyes parasztot - a csabai urak és az őket biztató uralkodó osztálybeliek le akarják taszítani a politika porondjáról, Gerát is - mert a legúribb sportnak tűnő lóversenyen meg mer jelenni lovával és győzni is merészel -, nemcsak leparasztozással, megvetéssel, hanem álnok, erkölcstelen eszközökkel (ellopják versenylovát stb.) kívánják eltávolítani. A család élete a kor valamennyi ellentmondásos fejlődési problémáit és regresszív kátyúit tükrözi. A szerző ezáltal fontos adalékokat szolgáltat annak a paraszti fejlődéstörténetnek a vizsgálatához, amelyre a figyelmet a legújabbkori történetírásunk éppen Békés megyére vonatkoztatva hívta fel. A megyében a török alól történő felszabadulás után alig van kontinuitása a feudális középkorra épülő nemesi hagyománynak. Annál erősebb a paraszti, a „népi" vonulat, mely a megye újjáépítésében mindenütt jelen van, s bélyegét rányomja a megye további alakulására is. A polgárosodás erőteljesebb ütemű megvalósítását azonban még falként állja el a feudalizmus sokszálú, szívós maradványaival átszőtt társadalmi rendszer s megyebeli képviselői. Noha a paraszti társadalom igen nagy mértékben polarizálódott már, s a parasztságon belüli ellentétek is napirendre kerültek, a polgári fejlődés kibontakozásához az első lépést a nagybirtokrendszer felszámolása, a feudális lomok elsöprése jelentette volna. Ez adja a kulcsot az Áchim-mozgalomhoz is, melynek tömegbázisát a nincstelen és szegényparasztság alkotta, de részvevői között vannak kis- és nagygazdák is. A vagyonos gazdák részvételének a feltételét a mozgalomban az e vonatkozásban közös érdek teremtette meg: az úri, nagybirtokos társadalom elleni harc. A gazdák magukon érezhették, hogy sem politikai-gazdasági, sem egyéni „befogadás" szempontjából nem egyenrangúak a félfeudális kaszttal szemben. Úrgyűlöletük ezért szinte 174