Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - V. Kiss Margit: Lipták Pál kiállítása a békéscsabai múzeumban

Lipták Pál kiállítása a békéscsabai múzeumban V. KISS MARGIT (Lipták Pál 1922-ben született Békéscsabán. A középiskolai évek után apja mesterségét folytatta: szabó lett. 24 éves korában kezdett rajzolni-festeni -, az 1946-tól fellendülő szakköri mozgalmak sodrásában. Komolysága politikai-közéleti pályára predesztinálta: 24 évesen a Szociáldemokrata Párt egyik elismert helyi vezetője. 1948-ban a békéscsabai városi könyvtár vezetőjévé nevezték ki, ezért nem vállalta a Derkovits kollégiumba való beiskolázást, amely művészi tehetsége elismeréseként megillette. 1950 óta a Megyei Könyvtár igazgatója. 1952-ben könyvtárosi tevékenységét Kossuth-díjjal jutalmazták.) Lipták Pál művészi pályája 1954-ben kezdődött: Budapesten, a Fényes Adolf Teremben állította ki pasztell tájképeit Kerti Károly és Rajki József társaságában. 1957-ben Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban, 1967-ben a Képcsarnok Vállalat békéscsabai üzletében, 1968-ban Zrenjaninban (Jugoszlávia), 1969-ben Gyulán az Erkel Ferenc Múzeumban, 1970-ben Pozsonyban, 1971-ben Cegléden a Kossuth Múzeumban volt önálló kiállítása. „Megyénk képzőművészei között ő a meglepetések embere" - írja róla 57-es kiállítási katalógusában dr. Kátai Ferenc. Az akkor nyugtalan formakereső Lipták egyrészt tájképeket festett, öszi hangulat, Estefelé, Borús táj; másrészt a Lóvásár, Cséplés, Halászok stb. címűek a zsáner megjelenését jelezték Lipták festészetében. Ekkor jelent meg a tevékeny ember alakja is festészetében. Hamarosan sokfigurás képek következtek: Gyülekezés a tsz-ben, Tsz-agitáció, amelyekre 1961-ben az Alföldi Tárlaton megkapta a Békés megyei Munkácsy Emlékérmet. Ezeken a sokfigurás kompozícióin - amelyek nagyjából a 60-as évekre datálhatok - állandó motívumként szerepeltek a lovasok, a csabai tornyok. Ezeknek a képeknek a lényege - témájukon túl: vadászat, agitáció - mindig az eleven mozgás, a harsány színek, feszes ritmusok, az aktivitás voltak. Hódmezővásárhelyen a kezdetektől szerepel a tavaszi Dél-Alföldi Tárlatokon és a szűkebb körű Vásárhelyi Öszi Tárlatokon. Az utóbbin való szereplést Lipták mindig megtiszteltetésnek vette. Évek során itt érlelődött festészetének egyik jellegzetes problémaköre: a pusztán élő ember Lipták által mindig hitelesnek elfogadható miliője vörös egű drámájával, sárga zaklatottságával, amelyben az ő felfogása szerint sohasem idilli az élet, hanem nehéz küzdelem. Több ilyen mondanivalójú képe szerepel mostani kiállításán is. 149