Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Csák Gyula: Ezüst György festőművész kiállítása Békéscsabán

Ebből a szempontból Ezüst Györgyöt is olyan szerencsés alkatnak nevezhetjük, aki szintén érzi a hívást. Ismeri korát, kora igényeit és nem röstelli, hogy ezeknek a jegyében végezze művészi munkáját. Jól tükrözi ezt a mentalitást témaválasztása, amely rendszerint többnyire „hétköznapi", ámde a csaknem mindig jelenlévő „ihlet" hozzásegíti, hogy a megformálásban, már magasabbrendűen művészi, egyedi legyen. Ennek bizonyítására felhívtam a figyelmet a megnyitón a „Biharugra" című képre. A táj és a jelenet annyira jellegzetesen gyakori és ismert alföldi táj, hogy első pillantásra talán semmi rendkívülit nem vehetünk rajta észre. Alaposabb megfigyelés után azonban rádöbbenünk, hogy noha ez a táj ugyanaz, amit már az unalomig ismerünk - mégsem ugyanaz! Én például még soha nem láttam ilyen messzire, soha nem tudtam tekintetemmel ebből a tájból egyszerre ennyit felöleni. Máris kaptam tehát valami pluszt a festészettől, máris gazdagodtam Ezüst György művészi láttatása révén. Azután ha én állok meg a tájban, mindig sokkal nagyobb eget látok, mint amit a képen láthatok, egyszerűen azért, mert a közönséges emberi szemnek olyan a berendezése, hogy a látóhatár szélén szükségszerűen nagyobb szeletet kell látnunk az égből. A művész azonban nemcsak egy biológiailag determinált szemmel lát, hanem idegeivel és tudatával is néz. Felülbírálja az emberi szem természetes képességeit és tudatosan a földi látnivalókra préseli tekintetünket, mert itt, ebben az esetben több és fontosabb közölnivalója van a földről, mint az égről. További sosem látott csoda számomra, hogy a kép jobb oldalára festett fű olyan, mintha lángolna. 146 Ezüst György: Kertben