Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik István: Szarvasi napló 1944-1947

két hét múlva elmentek, sírva búcsúztunk egymástól. Ezután kis megszakításokkal egész december 20-ig voltak beszállásolások a házunkba, ami elég sok dolgot adott a feleségemnek, de még nekem is. De mindezt természetesnek vettük. Ebben az időben nagyon nehéz volt a mindennapit beszerezni. Nagy problémát okozott a tej előkerítése a három gyereknek. Villanyvilágítás nem volt és a gyertyakészlet is hamar elfogyott. A lámpa, a lámpaüveg és a petróleum a legnagyobb kincsek közé tartozott. Hamarosan központi kérdéssé vált a tüzelő. Szarvasra a téli tüzelő szállítmányok a harcok miatt már nem érkeztek meg. Kivágás fenyegette az Erzsébet-liget fáit (ki is vágták) és a Pepi-kertet. Szerencsére a Pepi-kert kertésze, Misák Jenő bácsi, jól tudott oroszul, személyesen ismerte Micsurint is. Ö elérte a szovjet városparancsnoknál, hogy őrt állított a kert kapujához és ez a nagy nemzeti érték így megmenekült. A felszabadító Vörös Hadseregnek az volt a törekvése, hogy minél előbb induljon meg a normális élet a felszabadított területeken. November 20-án Szarvason megnyíltak az iskolák. Három tanárral (kettő Gyuláról menekülve idáig jutott) és 7 szarvasi lakos tanulóval mi is megkezdtük a tanítást, előbb a lakásomon, majd egy elemi iskola épületében. Az intézetet ugyanis kórház céljára vették igénybe az átvonuló csapatok, a tanári házban pedig folyamatos katonai elszállásolás volt. - A mi oktatásunkon kívül én a gimnáziumban, a kereskedelmiben és a polgári iskolában is vállaltam órákat. Kevés volt a tanár. - Persze ez a tanítás induláskor és még elég sokáig nagyon keserves volt, hideg termekben, felszerelések, szemléltető eszközök nélkül, kevés tanárral, kevés tanulóval; de mégis nekünk a meginduló életet jelentette. Egyébként ez az élet a létért való mindennapi harc volt ebben az időben. A hadi felvonulás egyik fő magyarországi útvonalán, télvíz idején, három apró gyerekkel fizetés, vagy bármi más járandóság nélkül nem volt könnyű. Kerti termékekből, kukoricából (amit decemberben, januárban törtünk) próbáltunk valami pénzt csinálni vagy cserekereskedelmet folytatni. De hadseregek átvonulása közepette ez nagyon nehéz volt. Viszont nagy előnyünk volt, hogy nálunk október 7-e óta nem lőttek. Amikor egy-egy katonai egység elvonult és otthagyta az intézet épületét, akkor az ittmaradt altisztekkel megpróbáltunk valemi rendet csinálni, valami értéket megmenteni. De később rájöttünk, hogy a takarítás teljesen felesleges. Minden újabb igénybevétel után még nagyobb a felfordulás. A civil lakosság nagyon ügyesen kihasználta a sűrű gazda-változást. - Egyszer azt a nagy felfedezést tettem, hogy az intézet pincéjében kb. 40 q koksz van érintetlenül. Ezt a kincset éjszakai bujkálások során odamentettük a tantermünkhöz és ettől kezdve (dec. 7.) a tanterembe be tudtunk fűteni. Az élet rendjét eleinte a szovjet városparancsnoksággal együttműködő községi tanács szabályozta, már amennyiben egyáltalán szabályozható volt. De december 10-én a kommunista párt megszervezte az első népgyűlést. Sulyan Pál és Keresztes Mihály beszéltek. Mind a ketten okosan. Földreformot akarnak, az egyháznak megmarad a templom és a paplak; szabad, demokratikus, független Magyarország a cél. - Másnap elterjedt a hír, hogy a szovjet csapatok teljesen körülzárták Budapestet. Hirtelen elhallgattak a leghangosabb németbarátok is. Legalábbis a nyílt színen. December xo-én nevezetes esemény történt: A piactéren összegyűlt nép megválasztotta a szarvasi járás három képviselőjét az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Kollár Mihály (kommunista), Csicsely Pál (szakszervezetek) és Tepliczky János M