Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Papp János: A Gyulai Várszínház jubileumi évadjáról

A Gyulai Várszínház jubileumi évadjáról PAPP JÁNOS Ünnepi évadot jelentett az 1973-as év Gyulán: a Várszínház 10 éves jubileumát. Az alkalom méltó megünneplését bizonyították már az előkészületek is: a Művelődésügyi Minisztérium, a Békés megyei Tanács valamint a gyulai városi tanács meghívásos drámapályázata, a Várszínház évtizedes történetét, fontosabb eseményeit írásban és képekben megörökítő album kiadásának terve, a várudvari nézőtér felújításának elhatározása. Örömmel írjuk, hogy e tervek, elképzelések mindegyike megvalósult. A felkért négy író vállalta a Várszínház számára egy-egy történelmi dráma megírását, s az elkészült művek közül esett a választás az idei első bemutatóként Darvas József: Hunyadi című darabjára. — A július 6-i premieren szinte újjávarázsolt nézőtér fogadta a közönséget; — elkészült — bár néhány napos késéssel — „A gyulai Várszínház első évtizede" című szép kiállítású, az alkalomhoz méltó kiadvány is. A jubileum jegyében az évente odaítélésre kerülő három nívódíjat (I.: Szoboszlai Sándor, II.: Papp Éva, III.: Körösztös István) ezévben egy fődíjjal egészítette ki a társadalmi bizottság, mellyel Miszlay Istvánt, a Várszínház létrehozóját, művészeti vezetőjét, állandó rendezőjét jutalmazták. Ugyanekkor 14 személy kapta meg a „Várszínházért" emlékplakettet és oklevelet, olyan egyének, akik társadalmi, politikai, művészeti vagy gazdasági téren sokat tettek érte az eltelt évtized során. A 10 éves jubileum a pályázat jóvoltából ősbemutatóval, Darvas József 1933-ban megjelent A törökverő című történelmi regényéből írt történelmi drámájának, a Hunyadinak színrevitelével kezdődött. Számos esetben beigazolódott már, hogy nem a legszerencsésebb és legkönnyebb vállalkozás egy regény dramatizálása, mivel mindkét műfajcsoport sajátosságai mások. — E megállapítás alól néhány momentumában nem jelent kivételt A törökverő — Hunyadi sem. A sok szereplő, a szertetágazó, sokrétű cselekmény elengedhetetlen kelléke volt a regénynek, a színpadi alkotást viszont éppen ezek tették vontatottá. A sok történelmi személyiség felvonultatása (kétségtelen, hogy ilyen vagy olyan vonatkozásban valamennyien hatottak Hunyadira), a gyorsan változó, nagyszámú helyszín igénye lelassította a cselekményt, sőt a szerkezeti arányok torzulásához is vezetett. (Ebben a megoldásban túlontúl hosszú az expozíció, a cselekmény kibontakozásának rovására.) Ugyanakkor feltétlenül meg kell említenünk, hogy a darab szép, ízes nyelvezete méltán sorakozik nemcsak A törökverő, hanem valamennyi Darvas-mű mellé. Miszlay István, a darab rendezője nagy és jelentős munkát végzett a mű színpadra állításakor. Találóan írta az egyik fővárosi lap kritikusa: „Miszlay már oly szoros kapcsolatba került színházzá álmodott, kedves várával, hogy olyan atmoszférát teremt benne, amilyet akar." — Ezúttal is sikerrel hangolta össze a nagy létszámú (a színlapon 33 név szerepel!), majd tucatnyi színház művészének tevékenységét, megbirkózva a 17 színváltozás okozta törések áthidalásával is. Rendezői koncepciója helyesen hangsúlyozta Hunyadi alakjának exponálását, melynek nyomán úgy éreztük, hogy a címszereplő akkor is a színpadon van. amikor valóságosan nincs is jelen. — Kellő gonddal és alapossággal építette fel az 107