Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

ció" azonban sikertelen: a kép megmarad. (Mostani kiállításunk Nagybánya I. címen vette katalógusba az említett művet.) A festő maga is érzi, hogy az 1920-as évek végén keletkezett képei mesterségbeli szintjét nem múlta fölül: az 1938-ban Szegeden rendezett Délmagyarország művészeinek reprezentatív tárlatára a következő megbízható képeit küldi el: Como tó mellől, Zazarpart, Falu vége.

2

1 „A két világháború közötti korszak jellegét meghatározó tényező a posztnagybányai iskola intim lírája" — írja Németh Lajos a Modern magyar művészet című könyvében. — A társadalmi és gazdasági körülményekből következő lírizmus passzív és meditativ; Szőnyi az idilli létet festi, Bernáth Aurél is a látványfestés felé fordul — mint a korszak jelentős festő-egyéniségei. Míg azonban a posztnagybányai iskolát képviselő Gresham-Körnek sikerül „tündérvilágot álmodnia a mocsár fölé"

2

2 — Mokos belefásul. Kétségbeesett kapaszkodás a hihető, a nagyszerű, az egész, a mindig-igaz után. A mikro-világ gazdasága és pompája változatlanul kínálkozó festői lehetőség. Csakhogy ez a látótávolság most komisz kényszerűség az eszmék sivár valóság-lehetőségei között — virágtól toronyig tartó festői megoldások helyett ismét igazabb vívódás az elemeké: felhők a kék űrrel, föld az éggel, lent a föntivel. Mit is ért a környezet ebből a drámából? Itt a festés hobbi, szépelgés — zongoraszólam közben; távolról sem a témák lehetőségei, vonzása ós taszítása közötti iszonyú választási lehetőség, intellektuális közlés és az ezért érzett felelősség. A vívódás megfogalmazásai: a Csabai látkép, a Békéscsaba határában, Csabai bogárházak, Kerekes-kút. Most más a nézőpont: ismét megnő a távolság a festő és a téma között — tágul a látószög. A Csabai látképen a tompa színek, kemény formák rideg ölelésében minden költőiség hordozója a torony (evangélikus is, katolikus is); a Csabai látkép nagyra növesztett, -mélykék ege; a Csabai „bogár-házak" sziluett-szarűen sejlő faluszéli házsora fölött a nehézfelhőjű ég a sokkal nagyobb felület, sárga-rózsaszín és kék foltjaival ismételten a „nagyszerű" keresése: színben és a formák egyensúlyában egyaránt. Eddigi képein csaknem mindenütt a földön levő, érzékelhető, súlyos formáké a főszerep: a kép alsó kétharmadát ezek töltik ki. Most más lett az arány: a konkrét forma összezsugorodik az alsó harmadra, tagolatlanná, érdektelenné válik a szerepe. A felső kétharmad, amely formailag nem konkrét, amely kezdetben csak problémát okozott tagolatlanságával, amely a festővé válás kezdetén a „nagy harmónia" szükséges kiegészítője volt, az most mélységével, drámájával, súlyával a kép legfontosabb részévé válik.

2

3 Elkezdi a fényben álló kerekes-kút témát, sűrű lombok között, közelről. A kép abbamarad — 1955-ben fejezi be, már más lakásba költözve. A csúcson 1944 ősze. Mokos József ekkor 52 éves. Megbecsült személyiség Békéscsabán, ismert festő, a város alkalmazásában műtáros a múzeumban, felesége a polgári leányiskola igazgatója. 1944. szeptemberében a Múzeumban kiállított 80 darab festmény közül ugyanarra az egyre esik pozitív ítélete, mint Csánky Dénesnek. Mokos felhívta magára a figyelmet: a főigazgató maga mellé 60