Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - V. Kiss Margit: A festő Mokos József

Mokos József: Nagybányai táj, eső után A Zsilip 1932-ből üde-tavaszi színeivel (sárgászöldek) és hűvös csöndjével, a formálás gyöngédségével, ugyanakor személytelenségével lep meg. A szabályos szerkesztésű, határozott és tiszta formákból felépülő kép részben befejezetlen, éles vonalakkal jelezte a festő a pótlás helyeit. Idillivé válna, ha nem lenne ilyen hűvös. A Falusa táj (1933)

2

0 világítása, színezése már egészen más: az alacsonyról bevilágított, aranyló-vörös elszíneződés mellett a szenvtelenség az érzelmi töltése. Szűkebbre zárulnak a lehetőségek: súlyos érszűkület, munkahelyi viták, majd éles ellentétek, melyeknek — demokratikus érzelmei miatt — egyik pólusa Mokos József. Az ebből következő megtorlás végül is olyan döntésre kényszeríti — évek múlva ugyan —, hogy hamarabb megy nyugállományba, mint az várható lenne (1943). „Csak" a festésnek akar élni; ugyanakkor új feladatokat vállal: az Aurára egyik titkára lesz, az Ürikaszinó pedig kitűnő alkalmat ad egy orvosi szakkönyvtár berendezésére .. . A betegség miatt inkább a belső tér a festői téma. A virágképek mellett megjelennek a befőttes csendéletek, amelyekkel nagy sikere volt. Üres és teli üvegek, kompótos tányér — drapériával zárt térbe helyezve. A háttér zöld, az üvegek alatti drapéria bordó. Nem utolsósorban ezekből a színekből ered a lefojtottság, valamint a felület is itt pasztózus. Csillogás és pontos leltár a borsszemekről — az illúzionizmus olyan mértékű, hogy a háttérdrapériát alig vesszük észre: a mesterkélt idill csak ezen a ponton kezd keserves lenni... Tartózkodó, szomorkás gyermekarckép következik és egy kemény, zárt női arc; kétkedés, vád megfogalmazásai. Felületkezelésük vékony, színezésük: 58